Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

összeállítását; a vasárnapok, az esték felhasználását; új olvasórétegek, nők, gyermekek, nem oroszok stb. megnyerését; tudnak-e válaszolni az olvasó kérdéseire; milyen egyszerű és gyakorlati módszereket alkalmaz a könyvek és napilapok megőrzésére; megóvására? A könyveket és napilapokat az olvasás után gépiesen rakják-e el vagy rendezik? stb., stb. A legjobb válaszokat és eredményeket — javasolja — természetesen prémiumokkal kell jutalmazni. Éles szemmel látja meg a további szervezési tennivalókat is. Utal a nehézségekre, a bürokráciára, és követeli ezek megszüntetését. Azok az állandóan hallható panaszok, hogy könyvkiadásunk elmaradott, hogy kevés a könyv, és nem tudunk kellő mennyiségű könyvet előállítani — mondja —, megfelelnek az igazságnak. Persze, nincs fűtőanyagunk, a gyárak állnak, kevés a papír, és nem tudunk könyvekhez jutni. Ez mind igaz, de azonkívül igaz az is, hogy nem tudjuk megszerezni azt a könyvet sem, ami van. Ebben a tekintetben továbbra is paraszti naivságban és paraszti gyámoltalanságban szenvedünk. Ha egyesítjük Oroszország könyvtárait — mondja —, akkor lesz elég könyv az írástudók számára és az írástudatlanok tanítására. Fel kell venni a harcot a szervezetlenség maradványai, a zűrzavar, a nevetséges hatásköri viták ellen. Ez legyen a fő feladatunk. Hozzá kell látnunk az egyszerű, de halaszthatatlanul fontos dologhoz, az írástudók mozgósításához és az írástudatlanság elleni harchoz. Fel kell használnunk azokat a könyveket, amelyekkel rendelkezünk, és hozzá kell látnunk, hogy megteremtsük a szervezett könyvhálózatot. A könyvtárak lehetővé teszik, hogy a nép minden egyes rendelkezésünkre álló könyvet felhasználjon: ne létesítsünk párhuzamos szervezeteket, hanem hozzunk létre egységes, tervszerűen dolgozó szervezetet. Ebben a kis dologban forradalmunk alapvető feladata tükröződik. A kulturális felvilágosító munka lenini elvei és módszerei Az eddigiekben többször is kiemeltük Leninnek azokat a tanításait, amelyek a nagy tömegek, a nép kulturális színvonalának felemelésére vonatkoztak. Lenin, a kiváló szervező reálpolitikusnak tűnik ezen a területen is. Ismeri a helyzetet, világosan látja a nehézségeket és a kulturális propaganda fogyatékosságait. A kormányzósági közoktatási osztályok iskolán kívüli oktatási alosztályvezetőinek III. összoroszországi tanácskozásán kifejezte azt a reményét, hogy — mint mondja — a propaganda régi módszereitől, amelyeknek az volt a baja, hogy elavultak, hogy mindeddig az osztály harcról szóló általános frázisokkal közeledtek a paraszthoz, s ezen az alapon mindenféle ostobaságot gondoltak ki a proletár kultúráról stb., ettől az ócska kacattól, amely nagyon hasonlít a gyermekkorral járó betegségekre, igen gyorsan meg fogunk szabadulni. Abszolút biztosak vagyunk abban, hogy ha két év alatt megoldottuk 21