Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

De hozzáteszi azt is, hogy munka nélkül, harc nélkül fabatkát sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete, mert ez azt jelentené, hogy továbbra is fennáll az elmélet és a gyakorlat közötti régi szakadás, ami a régi polgári társadalom legvisszataszítóbb vonása volt. Miképpen kell tehát mindezt úgy összhangba hoznunk, hogy a kommunizmusra tanítsunk? Mit kell átvennünk a régi iskolából, a régi tudományból? — teszi fel a kérdést, majd így válaszol: a régi iskola azt állította, hogy sokoldalúan képzett embert akar kialakítani, hogy általában a tudományokra tanít. Tudjuk, hogy ez elejétől végéig hazugság volt, mert az egész társadalom azon alapult és arra támaszkodott, hogy az emberek osztályokra, ldzsákmányolókra és elnyomottakra oszlottak. Természetes, hogy a régi iskola, amelyet teljesen áthatott az osztályszellem, csak a burzsoázia gyermekeinek adott tudást. Minden egyes szava meg volt hamisítva a burzsoázia érdekében. A munkások és parasztok ifjú nemzedékét ezekben az iskolákban nem annyira nevelték, mint inkább idomították ugyanennek a burzsoáziának az érdekében. Aztán rátér azokra a szemrehányásokra és vádakra, amelyekkel a régi iskolát állandóan illetik, s amelyek nem ritkán teljesen helytelen értelmezésre adnak alkalmat: azt mondják — veti fel —, hogy a régi iskola a gépies tanulás iskolája, az idomítás iskolája, a magolás iskolája volt. Ez igaz. De nekünk mégis meg kell tudni különböztetnünk, mi volt a régi iskolában rossz, és mi volt az, ami számunkra hasznos; értenünk kell ahhoz, hogy kiválasszuk azt, ami a kommunizmus számára szükséges. A régi iskola arra kényszerítette az embereket, hogy rengeteg szükségtelen, holt ismeretet sajátítsanak el, amivel teletömték a fejüket, és az ifjú nemzedékből tucat-hivatalnokokat neveltek. De óriási hibát követne el az, aki ebből azt a következtetést próbálná levonni — mondja —, hogy lehet valakiből kommunista anélkül is, hogy elsajátítaná azt, amit az emberi tudás felhalmozott. Hiba volna úgy gondolkozni, hogy elég elsajátítani a kommunista jelszavakat, a kommunista tudomány következtetéseit anélkül, hogy elsajátítanánk az ismereteknek azt az összességét, amelynek következménye maga a kommunizmus. A marxizmus a példája annak, hogyan született meg az emberi ismeretek összességéből a kommunizmus . . . Kommunistákká csak úgy lehetünk — mondja —, ha elménket mindazoknak a kincseknek ismeretével gazdagítjuk, amelyeket az emberiség felhalmozott. Ezeket az ismereteket az ifjúságnak nemcsak el kell sajátítania, de úgy kell elsajátítania, hogy kritikai álláspontot foglaljon el velük szemben, hogy ne terhelje túl elméjét szükségtelen limlommal, hanem gyarapítsa mindazoknak a tényeknek ismeretével, amelyek nélkül manapság senki sem lehet művelt ember. A kommunizmust csak a korunk színvonalán álló műveltség alapján valósíthatja meg, és ha ezzel a műveltséggel nem fog rendelkezni, a kommunizmus csak óhaj marad. 2* 19