Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
nyos és vallásos koncepciók közötti ellentétekkel. Eléggé bonyolult problémákról lévén szó, a rendelkezésre álló anyag alapján, röviden, az alábbi okokat tudjuk bemutatni. Az egyik ok: az államosítástól való félelem. Bár erről a törvényben sem esik szó —- legalábbis népiskolai vonatkozásban —, önmagában az a tény, hogy a községek is állíthatnak iskolákat, sőt bizonyos feltételek esetén meglevő egyházi iskolákat is közösökké alakíthattuk át; mindehhez járul az állami tanfelügyelet; a minimális mértékben előírt tananyag. Egyes egyházi körök szerint ez nemcsak az egyház oktatásügyi monopóliumát veszélyezteti, hanem az állami beavatkozásnak azokat az alapvető elemeit is jelenti, melyeknek következménye az iskolák államosítása lesz. Egyes egyházi vezetők nyíltan ki is fejezik ilyen irányú aggodalmaikat. így pl. Zalka János győri püspök kijelenti, hogy ,,Az állam magának követeli az egész ország valamennyi iskolája feletti felügyeleti jogot, előír bizonyos kellékeket, melyekkel a felekezeti iskoláknak is birniok kell, sőt bizonyos esetekben semmi felekezethez nem tartozó közös iskolákat (kiem. a Tanodai Lapok-ban) szándékozik állítani" [19]. Vagyis a püspök szerint ezek a tendenciák valamiféle államosítás irányába mutatnak. Hasonló vélekedéssel találkozunk Jekefalusy Vince székesfehérvári püspök „Főpásztor! szózatában" is, melyben kijelenti, hogy a korszellem n em csak az egyházat az államtól, hanem az iskolát is el akarja szakítani az egyháztól [20]. Ugyancsak erre utalt Lonkay korábban idézett, „az állami hatalom befolyását" [21], illetve annak erősödését kifogásoló nyilatkozatában. Azzal tisztában vannak az egyházi vezetők, hogy sem a törvény általában, sem a közös iskolákra vonatkozó paragrafusok nem jelentik az államosítás közvetlen veszélyét. Nehezményezik viszont, hogy az egyházak kénytelenek lesznek az állami normához igazodni, mely egyfelől komoly anyagi megterhelést, másfelől ideológiai megalkuvást is követel. Ez a tény a közös iskolák elleni dühödt propagandahadjárat további okait is motiválja. A törvény ugyanis eléggé egyértelműen kimondja, hogy vagy megtartják a felekezeti iskolák az államilag előírt normát, épület, felszerelés, tankönyvek, képzett tanszemélyzet és a minimális tantervi anyag vonatkozásában, vagy ha erre nem képesek, az iskolákat közös intézményekké kell átalakítani. Ennek elkerülése érdekében a katolikus egyház is arra kényszerül, hogy az eddigieknél nagyobb gondot fordítson nemcsak az iskolaépületek karbantartására, felszerelésére, hanem a tanítók képzésére, sőt a tantervi anyag bizonyos fokú átdolgozására is. Ennek a felismerésnek nyilvánvaló jeleivel találkozunk a Tanodai Lapok hasábjain megjelent olyan közleményekben, melyek egyrészt egyes egyházmegyék és egyházi vezetőknek az iskolák fejlesztésére fordított „adományairól" adnak hírt, másrészt a „sajátosan katolikus", de már az állami tantervet figyelembe vevő tantervi koncepciókról tudósítanak [22]. Tény, hogy a közös iskolák elleni harcban jelentős szerepe, oka volt e fent említett tényezőknek. Bár ami az anyagi ráfordítás mértékét illeti sem a Tanodai Lapokban is közöltek, sem az egyház részéről nyújtott egyéb támogatás nem érte el a szükséges mértéket. Az egyház saját va117