Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
egyéniségét, lángelméjét, személyiségének minden jellemvonását úgy igyekezett elrejteni életműve, alkotásai mögé, hogy ő maga szinte személytelenül tudott (mert akart) a háttérben maradni. Szerénységének, saját személyével kapcsolatos igénytelenségének és nemes emberségének tanúi csak azok voltak és lehettek, akik közvetlen közelében éltek, a legbizalmasabb munkatársai. A lenini humanizmus Személyiségének egyik legjellemzőbb emberi vonása volt mélységes humanizmusa: emberszeretete, amelyet a környezetében élő emberek, munkatársak, családtagok, s az egész dolgozó emberiség iránt táplált, s amely természetes harmóniában egyesült a sokat szenvedett, agyonsanyargatott orosz nép és az orosz haza szeretetével. S mivel férfi volt, férfiasan és szemérmesen rejtette érzéseit. Ha szólt is róluk, kerülte a patetikus nyilatkozatokat és a nagy szavakat, de minden lépését, minden gondolatát és tettét internacionalista gondolkodásával szerves egységet alkotó hazaszeretete és az orosz nép iránti odaadása jellemezte. Ember, jó munkatárs tudott maradni a legnagyobb állami méltóságában is, nem szédült meg a magasban. Észrevette a hozzá fordulók gond ját-baj át; segített, amikor az ismeretlen rászorulók kérték, de akkor is, amikor látta, hogy egy-egy munkatársának nincs meleg ruhája, cipője, kielégítő táplálkozása. Egyik legtiszteletreméltóbb tulajdonsága volt az emberről való figyelmes gondoskodása még akkor is, amikor a polgárháború és az újjáépítés mérhetetlen terhét érezte a vállán. Teljes mértékben azonosulni tudott a munkásokkal, az egész szovjet dolgozó néppel. Humanizmusa, tapasztalata és emberismerete megértővé tette, ezért tudott elnéző lenni az emberi győngeségek iránt. Tudta, hogy az embereknek vannak kisebb-nagyobb hibáik, fogyatékosságaik. Ezeket tudomásul kell venni. De nem bocsátott meg az ellenségnek; könyörtelen volt a hazaárulóval és a tudatos kártevővel szemben. A lenini egyszerűség és szerénység Nem engedte meg, hogy vele kivételt tegyenek. Emberi nagyságának egyik jelképe az is, mennyire egyszerű és igénytelen volt ruházata, s általában egész magánélete. A lakással és a berendezéssel szemben meglehetősen közömbös volt. Lakásaiban, otthonában — a fő helyet mindig az íróasztal és a könyvszekrény foglalta el, ez egyébként lényegesen szerényebb volt, mint feltételezhetnék. A legtöbb könyvet ugyanis kikölcsönözte, de amikor már nem volt rá tovább szüksége, azonnal visszaszármaztatta a könyvtáraknak. Megmaradt az egyszerű emberek életmódjánál, mint államfő is. A Kremlben, a cárok egykori palotájában meglepően kicsiny és szeré10