Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

nyen berendezett lakásban lakott feleségével, Nagyezsda Krupszkajáoal, s ezt a lakást is megosztották Lenin nővérével. Ételrendjében, étkezéseiben nem volt válogatós. Az sem okozott gondot neki, ha véletlenül több napon át egymás után zabpehelykását kellett fogyasztania. Önfegyelme, tudatos igénytelensége ebben is példamutató. Volt életének olyan időszaka is, amikor csaknem naponta nem került más, mint lóhús az asztalára. Étkezéseihez általában ásványvizet ivott. De megitta a bort is. Szerette a sört. Inkább whiskyt és vodkát ivott, mint konyakot, de mind_egyiket mértékkel fogyasztotta. Emberi nagyságát mutatja, hogy élete apró dolgaiban is az elvek vezették. Rendszeretetére vall a takarékossága is. A háztartási könyv vezetése Lenin dolga volt: pontosan beírta, mennyit adott ki és mire. Többnyire a cikkeiért és könyveiért kapott tiszteletdíjból élt. Sohasem éltek nagy jómódban, de nem is nyomorogtak, s amennyire tehette, Lenin maga támogatta a rászorulókat. Államfő koraban sem engedte meg, hogy túl magas honoráriumot fizessenek vagy fizetést adjanak neki, visszautasította a rendkívüli előnyöket. Ezt tette például akkor, amikor az állami könyvkiadó egy brosúráért aránytalanul magas tiszteletdíjat utalt ki a számára: csak annyit hagyott meg magának, amennyit igazságosnak tartott. Nagyon szerette az édesanyját. „Drága anyukám" — így szólította gyermeki aggódást és szeretetet sugárzó leveleiben. Szerette a testvéreit; bátyját, Alekszandrt pedig egyenesen bálványozta. Nagyon szerelte a természetet, a hegyeket, az erdőt, a folyókat és tavakat. Szeretett szabadon kószálni a természetben. Kitartó gyalogló volt, korcsolyázott és úszott; párizsi tartózkodása idején például naponta másfél órát kerékpározott. Minden vonatkozásban példamutató volt: sokoldalú, optimista, vidám és kiegyensúlyozott. Igen jó érzéke volt a humor, a tréfa iránt. Gyakran mosolyog, de csak ritkán nevet ki valakit, szeret nevetni, de tud kacagni, olykor hahotázni is, amikor is hátraveti a fejét, az egész felsőtestét, s szeméből csurognak a könnyek . . . Élvezni tud tehát mindent, amit az élet nyújt, a vadászattól, horgászattól és sakkozástól Puskin és Tolsztoj olvasásáig; képes átadni magát a valóságos embereknek, azonosul velük — írja Lukács György. Elvhűsége a polgárháborúban kérlelhetetlen keménységgé fokozódott, de Leninben — folytatja — sohasem volt gyűlölet. Intézmények ellen harcolt, ami természetesen magával hozta, hogy az őket képviselő emberek ellen is harcolnia kellett, akár a teljes megsemmisítésig. Ám mindig olyan szükségszerűségnek tekintette ezt, amely emberileg sajnálatos, bármennyire elkerülhetetlen is, bármennyire nem lehet kitérni előle bizonyos konkrét helyzetekben . . . Pártossága azt jelenti, „hogy az események minden megítélésénél közvetlenül és nyíltan egy bizonyos meghatározott társadalmi osztály álláspontjára helyezkedünk." Leninben nincs semmi, ami akár távolról is emlékeztetne valami11