Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)
is, amelyekre megsemmisítő logikával ad választ: gyakran úgy tüntetik íel a dolgot, hogy nekünk nincs erkölcsünk; a burzsoázia azzal vádol bennünket, hogy mi, kommunisták, minden erkölcsöt tagadunk. Ez a fogalmak összezavarásának módszere, amelynek segítségével port hintenek a munkások és parasztok szemébe. Milyen értelemben tagadjuk mi az erkölcsöt? Milyen értelemben tagadjuk az erkölcsösséget? Abban az értelemben, ahogy azt a burzsoázia prédikálta, amely az erkölcsöt az isten parancsolataiból vezette le." „Ami ezt illeti, mi persze kijelentjük, hogy istenben nem hiszünk, és igen jól tudjuk, hogy isten nevében a papság beszélt, a földesurak beszéltek, a burzsoázia beszélt, hogy a kizsákmányoló érdekeiket érvényesítsék. Vagy pedig erkölcsi törvények és isteni parancsolatok helyett szintén mindig olyasvalamit mondtak, ami igen hasonló az isteni parancsolatokhoz." Ezzel szemben deklarálja az egyedül helyes kommunista álláspontot: „mi tagadunk minden olyan erkölcsöt, amelyet embereken kívül álló, osztályokon kívül álló fogalomból vezetnek le. Mi azt mondjuk, hogy ez csalás és szemfényvesztés, a munkások és parasztok elbódítása a földbirtokosok és tőkések érdekében. Mi azt mondjuk — folytatja —, hogy a mi erkölcsünk teljesen alá van rendelve a proletár osztályharc érdekeinek. Mi erkölcsünket a proletariátus osztályharcának érdekeiből vezetjük le: erkölcsös az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló társadalom elpusztítását, és valamennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új társadalmát megteremtő proletariátus körül." ,,A kommunista erkölcs az az erkölcs, amely ezt a harcot szolgálja, amely egyesíti a dolgozókat minden kizsákmányolás ellen, minden kistulajdon ellen, mert a kistulajdon egyetlen egyén kezébe adja azt, amit az egész társadalom munkája hozott létre. Mi nem hiszünk az örök erkölcsben sem, és leleplezzük az erkölcsről szóló mindenféle mesével űzött csalást. Az erkölcs célja az, hogy az emberi társadalom magasabb fokra emelkedjék, megszabaduljon a dolgozók kizsákmányolásától." A keresztény erkölcstanok és a morálfilozófusok csiszolt és kenetteljes mondataival, művészettel álcázott hazug frázisaival szemben tömör mondatban határozza meg, hogy a kommunista erkölcs alapja a kommunizmus megszilárdításáért és betetőzéséért folyó harc. Ez a nagyon egyszerű mondat mégis a legmagasztosabb elvet fejezi ki: erkölcsös az a cselekvés, ami a kommunizmushoz vezető társadalmi haladást előmozdítja, ami segít megszüntetni az ember és ember közé vont mesterséges válaszfalakat, ami megszünteti az ember számára a leg elviselhetetlenebb, leggyötrelmesebb helyzetet: az egyik embernek a másik ember által való kizsákmányolását, megaláztatását. Ennek az új típusú etikának nemcsak hirdetésével és részletesebb kifejtésével, hanem elsősorban a saját élete példájával, emberi, társadalmi magatartásával ő maga testesíti meg az alapelveit, normáit és kategóriáit. Egész élete példamutató, még akkor is, ha — mint ismeretes — 9