Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

de okosan kell értékesíteni az egyén és a köz érdekeinek javára, de mindig oly módon, hogy mihelyt az egyén a legcsekélyebb önzést tanúsítja, azonnal lehetetlenné váljék. Ily módon jut öntudatra az ifjúban az én helyes fogalma." — „A sportszerű gyakorlatokban kerülni kell a nagy fáradtságot, mert az izgat, kimerít, míg a mérsékelt elfáradás megnyugtat." — „Helyesen átgondolt és szakszerűen vezetett erőfeszítő gyakorlatok csak szabad levegőn képzelhetők el." 3. Atlétika. — A sportszerű gyakorlatok közül kiemelt, önálló szabadtéri sportág. Az iskolai atlétikát Nevelő atlétika címmel elsőnek, 1916-ban, a Testnevelési "Útmutatóban [64] Dr. Gerentsér László tárgyalta, ami jelentősen hozzájárult, hogy a többi sportág és sportjáték is az iskolai testnevelésben szerephez jusson. A reformjavaslatban az atlétika értékeléséről olvassuk: „Az atlétikai gyakorlatok változatosak, tetszetősek és üdítőek; a legnagyobb előnyük az, hogy elsősorban a szívet és a tüdőt teszik egészségessé és fejletté. De különösen nagyfontosságú az atlétikában az, hogy csak úgy lehet benne érvényesülni, ha az ifjú rendszeres és komoly munkát folytat." Ezekhez a gondolatokhoz nem kell magyarázó szó. Kár, hogy az atlétika ilyen értékelése napjainkban háttérbe szorul és iskolai testnevelésünkben veszít jelentőségéből. A reformjavaslat testneveléselmélete a tréning szerepét is értékeli: „A tréning orvosok, pedagógusok és gyakorlati szakemberek által megállapított és kipróbált módszerek együttes alkalmazása abból a célból, hogy az emberi test a legnagyobb értékű munkát a legkisebb fáradtsággal, tehát helyes izomöntudattal, minden káros utóhatás nélkül tehesse meg." Ez a sportfiziológiai megállapítás azért jelentős, mert az iskolai testnevelés módszerének tudományos megállapításához alapul szolgál, ami a mondvacsinált áltudományoskodás felszámolására irányul. A továbbiakban erre vonatkozóan azt is olvassuk: — „A tréning nemcsak ésszerű testmozgásból áll, hanem rendes életmódból is, mint azt az orvosi tudomány és az egészségtan szabályai előírják." — „Röviden az iskolai tréning a gyakorlás, az önmegtartóztatás és a szűzies tisztaság iskolája." — Mi más ez, mint az atlétizmus dicsőítése 50 évvel ezelőtt — gyermektanulmányi alapon. A testnevelés szaknyelvéből a forma szó jelentését a reformjavaslat így határozza meg: „Az erőnek, egészségnek és kitartásnak azt az állapotát, melybe a. tréning juttatja a testet, formának vagy testi derékségnek nevezzük." Ez a meghatározás is a tudományos értékű sportterminológia igényét tükrözi, aminek kialakítása a szocialista testneveléselmélet egyik feltétele. A sportterminológiának a sportoktatásban történő alkalmazása azért is jelentős követelmény, mert az 2 millió tanuló számára hasznos és szükséges. A sportorvosi vizsgálat szükségességének indokaira is rátalálunk a reformjavaslatok között: „Mielőtt azonban az ifjú rendszeres tréningbe fog, orvosilag meg kell vizsgáltatnia magát. Ennek kétszeres haszna van. Egyfelől tiszta képet nyer az ifjú testi állapotáról, másfelől megtudja azt, hogy melyik sportág az, amelyik az ő korában és az ő esetében a legalkalmasabb testének fejlesztésére. Ha pedig hibák és hiányosságok vannak szervezetében, receptet kap, hogy azokat milyen módon javíthatja ki." 4. Kiegészítő és korrekciós gyakorlatok. — A „torna" helyett ez a 64