Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

szókapcsolat a „turnen" megtagadása. A reformjavaslat készítői nyilván a rosszemlékű régi torna elfelejtésével ideológiai helytállásukat megerősí­tik, ami a szocialista testneveléselmélet megalapozásához szükséges. A ja­vaslat utal a 100 év előtti Ling-féle svéd torna átértékelésének szükséges­ségére is. Nem érdektelen, hogy ez az 50 év előtti jogos igény nálunk ho­gyan valósul meg? Hol tartunk? Mi a teendő? . . . 1951-ben a Szovjetuniótól átvett sportedzés alkotó felhasználása társadalmi sportéletünket megforgatta és ugrásszerű fejlődését elősegítette, ami azután az iskolai testnevelésre is hatással volt. Az első e tárgyú szak­könyvekben már olyan speciális gyakorlatokról olvasunk [67], ami lénye­gében a sportteljesítmény javításához szükséges képességfejlesztő gim­nasztika — a javából. A különféle sportágak edzéseinek gyakorlati igénye kialakította azt a szemléletet, amelyik a sportolót rászorította képességei­nek fejlesztésére — az alapozásra — a gimnasztikázásra. Ma már minden sportágnak van, vagy kialakulóban van saját gimnasztikája, ami egyéni feltételeknek megfelelően tökéletesedik. így a gimnasztika, a sportfejlődés hatására a régi torna kalodájából végleg kiszabadult. A gimnasztika általá­nossá lett és hasznát a különféle sportágak értékesítik. A torna és a gim­nasztika tényleges szétválasztása a mai torna számára is új lendületet ad majd. A torna — a modern gimnasztika (művészi torna) mellett — tökélete­sítheti a tornázok gimnasztikáját: a tornagimnasztikát. A sportágankénti, valamint a modern gimnasztika mellett megújult és önálló testgyakorlati ág lett a gyógy-, a bemutató-, a munkahelyi, a reggeli, az egy perces stb. gimnasztika, továbbá az iskolai testnevelés és sport gim­nasztikája is. További feladatunk az iskolai gimnasztika (előkészítő gyakorlatok) tartalmának és módszerének felülvizsgálása, valamint olyan általános érvé­nyű szemlélet kialakítása, amelyik a teljesítmény fokozásához (a sport­technika sikeres végrehajtásához és az eredmény javításához) a szükséges képességek fejlesztését hatásosabbá teszi. Tapasztalati tény, hogy a tanuló csak megfelelő technikával érhet el jó eredményt. Hiányos képességei miatt: — silány a teljesítménye — rossz a technikája — gyenge az eredmé­nye — osztályzata alig közepes —ezért nem kedveli a sportot. De tapasz­talati tény az is, hogy a követelmények követelése vagy a technika ismé­telt végrehajtásának sikertelen kísérlete nem vezet eredményhez. Éppen úgy, mint az osztályozás fegyvere, amelyik mindig csütörtököt mond. Ezek az eljárások a mozgásoktatás legprimitívebb módszerei, mert a tanuló — ha szükséges képességekkel nem rendelkezik — a sok eredménytelen próbál­kozás miatt megútálja azt, amit csinálnia kell. Pedig a képesség — valamely tevékenységhez szükséges fiziológiás és pszichikus funkciók teljesítményé­nek mértéke — fejleszthető. Gyermek- és serdülőkorban, a játék- és sportági edzéssel fejlesztett alap- és speciális képességek szintézise, az életviszonyaink kialakítására és alkotó tevékenységünkre ható cselekvőképességünket is megalapozza. Ezért jelentős törekvés, hogy a játék- és sportoktatással összefüggő képességfej­lesztő és készségkialakító gimnasztika nevelő eredményeit az iskolai test­nevelés- és sportpedagógiánk az eddiginél hatásosabbá tegye. 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents