Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

3. a reflexpályák csiszolása, 4. az egészség, egyéniség és szocialista öntudatnak felébresztése." Végtelenül konkrét, egyértelmű, reális, szakmai túlértékeléstől mentes cél ez, ami az alábbi feladatok teljesítésével elérhető. „Feladat tehát egyfelől megőrizni az ifjúság hazulról hozott testi értékeit (ápolás); másfelől pedig ezeket az értékeket a legmagasabb fokig fejleszteni (gyakorlás), hogy majdan egy munkabíró, hosszúéletű, a közösség javát kereső, szellemben és jellemben képzett, cselekedni, alkotni és küzdeni tudó ember álljon előttünk." „Az igazi testnevelés egyéni és általános érdekeket szolgál. Az ifjúságban ezt tudatossá kell tenni" [65]. Ez az „igazi" testnevelés individuális és kollektív hatásaival — a kettő dialektikus összefüggéseinek érvényesítésével — az egyéni és társadalmi nevelő eredmények elérését biztosítja. A cél nem absztrakt, hanem a feladatok teljesítésével kialakítható olyan eszmény, melyben felismerjük a szocialista ember jellemzőit. Ehhez szükséges eszközök a reformjavaslat szerint: a szabadtéri játékok, a sportszerű gyakorlatok, az atlétika és a svéd torna. 1. Szabadtéri játékok. — A reformjavaslat igen jelentős eredménye, hogy a testnevelés tartalmát a játék rangosításával korszerűvé tette. Az avult torna trónfosztásához szorosan kapcsolódott a játék vezetőszerepének elismerése. Mindez ma nagyon egyszerű, természetes és szükséges. Ennek feltételeit azonban a Tanácsköztársaság ideológiájának érvényesülése érlelte meg, amikor az iskolában a játék a testnevelés — a testnevelés pedig a kibontakozó szocialista nevelés egyik eszköze lett. A reformtervezetben természetesen Nagy László játékelméletének gondolatait felismerjük, azok jelentős része időtálló. A mai testnevelési játékaink legjavát is megtaláljuk itt, Barna—Újhelyi játékkönyve szerint [66]. A sportjátékok közül a VI. osztályban a kosárlabda, a „labdázás zsinóron át" (zsinórlabda), sőt a kézilabda őse, a „kézifootball" (diáknéven kézifoci) is szerepel —, de a labdarúgás: nem. 2. Sportszerű gyakorlatok. — Ezek ,, . . . enyhített sportok, vagy inkább jól szabályozott erőfeszítő játékok". A tervezet ide sorolja az úszást, a korcsolyázást, a szánkázást, és a síelést. A gyermektanulmány kialakította a sport-humanizmus egyik változatát. A sport lényegét, a görög ágont — a küzdelmet, a versenyt — jelzőkkel (enyhített sportokkal) és körülírással (jól szabályozott erőfeszítő gyakorlatokkal) tette elfogadhatóvá és vonzóvá. A szocialista irányú testneveléselmélet ui. ekkor egy lépéssel előbbre volt, mint a gyakorlat. Hiányoztak a gyakorlati tapasztalatok, a tudományos megállapítások, amelyek kialakíthatták volna az optimális értékű eredmény eléréséhez szükséges módszereket. E helyett a túlzott óvatosság mutatkozott célszerűbbnek, hiszen számítani kellett a maradi közvéleményre, az akadékoskodok ellenállására is. Ez azután megérlelte a „sportág" mellett a „sportszerű gyakorlatok" használatát — a „verseny" helyett a „vetélkedést" — a nagy fáradság és a mérsékelt elfáradás szubjektív mértékét — az erőfeszítő gyakorlatokat, amelyek előfeltétele a szabad levegő: „Az erőfeszítő gyakorlatok karaktere a vetélkedés, melyet nem szabad elfojtani, 63