Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

„Az lenne jó, ha hosszabb lenne a gyakorlati idő, mert azalatt valahogy mégis csak kialakítana minden hallgató egy tanítási stílust magának és belekóstolna az életbe." „A főiskolai szaktárgyi oktatást jónak tartom, soha nem fog tudni annyit az ember, mint a vizsgák előtt. De a gyakorlati tanítások terén kellene változásokat hozni." „A hallgatókat tájékoztassa a főiskola a való helyzetről, és emellett helyezzék előtérbe a gyakorlati kiképzést minden irányban!..." A beérkezett válaszokból kiderül, hogy nem készítettük elő őket az összevont osztályokban való tanításra sem. „A módszertani könyv is csak annyit közöl, amennyit anélkül is tud mindenki." „Semmit sem tudtam pl. a heti tervről és annak használatáról, elkészítéséről." Panaszkodnak, hogy elég sok időbe telt, amíg minden kartársi helyi segítség mellett is belejöttek a munkába. „Sajnos, a módszertani folyóiratok sem adnak az összevont osztályok problémáival kapcsolatban tájékoztatást." „Nem kaptunk elég előkészítést arra sem, hogy az Iskolatelevízió és az Iskolarádió adásait hogyan használhatjuk fel legcé^zerűbben. Magunknak kell kísérletezgetni." A természettudományi szakos tanárok egy része főképpen azt kifogásolja, hogy a főiskolai szaktárgyi tantervek anyagát nem hangolják eléggé össze az általános iskolai tantervekkel. Szerintük mi a főiskolán „fölösleges" anyagot is tanítunk. „Nem veszem észre — írja az egyik mezőgazdaságtan szakos volt hallgatónk —. hogy valami szükségem lenne a takarmányozástan tanulmányozása során kialakult szemléletemre ... Viszont nem tudok gépen varrni, amit most már tanítanom kell." Befejezésül meg kell említenünk, hogy kivétel nélkül valamennyien elismerik, hogy nagy segítséget kaptak a szakfelügyelőktől, a 'kartársaktól és az igazgatóktól. . . 5. Egykori hallgatóink hivatalos minősítéseinek tanulságai A hivatástudatukkal kapcsolatban egyáltalában nincs negatív vélemény a minősítésekben. A nevelőtestületbe való beilleszkedésük és emberi, társadalmi magatartásuk tekintetében a minősítettek 10,1%-ánál találunk észrevételt. Az önképzés, a reformdokumentumok, kézikönyvek elhanyagolását 2,5%-nál teszik szóvá. Folyóiratok nem ismerése 3,6%-nál jelentkezik negatívumként. Az oktatás korszerűsítésére nem törekszik: 7,1%. A nevelcmunka tudatosságának hiányát 5,3%-nál említik. Szaktárgyi tudásuk, felkészültségük, az órákra való előkészülésük vonatkozásában egyetlen negatív jelzés sincs. Az általános pedagógiai felkészültséget 2,5%-nál tartják hézagosnak. A tanmenet és az óravázlatkészítés módját 7,6%-nál kifogásolják. Szakmódszertani felkészültségét 2,4%-nak marasztalják el. 475