Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

hiányosságok, azok a következő végzős hallgatóknál már mint megoldott problémák szerepelhetnek." Ezért írnak boldogan, túláradó szeretettel és hálával, de igen komoly felelősségtudattal problémáikról. Az alábbiakban idézzük leveleiket, amelyek azt mutatják, hogy mindannyiunknak egy a gondja. Kiképzésük legsúlyosabb hiányosságának azt tartják, hogy a „főiskola egyáltalán nem készített fel az osztályfőnöki nevelőmunkával kapcsolatos teendőkre, az osztályfőnöki munkaterv elkészítésére, az osztály neveltségi szintjének, nevelési helyzetének, eredményeinek felmérésére, a koordinált munka megszervezésére". Nem ismerik ezzel kapcsolatban a legelemibb feliadataikat sem. Nem tudják, melyek; azok a. tennivalók, amelyeket az osztályban tanító tanárokkal együttesen kell elvégezniük. De arról sincs tájékozottságuk, hogyan kell pl. a szülőket nevelőtársukká tenni, hogyan kell velük törődni, foglalkozni, az együttes munkára nevelés érdekében megszervezni. Az osztályfőnöki nevelőmunka harmadik területén már jobb a tájékozottságuk: az úttörőmunkában feltétlenül jobban ismerik a konkrét tennivalóikat. Ezt szívesen is látják el. Ehhez viszont hozzá kell tennünk azt a nem egyszer kifejezett szakfelügyelői véleményt, hogy nem látják elég világosan az osztályfőnöki és az úttörő nevelőmunka egységét. Bevallják a tanmenetkészítéssel kapcsolatos nehézségeiket is: „Év elején rengeteg dolog szakadt rám. Az osztályfőnöki munkaterven kívül még hét (7) tanmenetet kellett elkészítenem. Osztályfőnökségre a főiskolán nem voltunk kellően előkészítve. Ez okozta a legtöbb problémámat. Bár sok segítséget kaptam a kartársaktól és az igazgatótól, mégis mindent legutolsónak adtam be." Nehézségeik között visszatérő téma a fegyelmezés. A rendkívüli helyzetékben nehezen találják fel magukat. „Igaz, tanultunk pedagógiát, de nem volt alkalmunk azt a gyakorlatban alkalmazni. ötödikben tanítok magyart. Az osztály 70%-a alig tud olvasni és borzalmasan ír... Alig tudok velük mit kezdeni. A vásott cigánygyerekekkel különösen nem bírok: szociális helyzetük is szánnivaló. A szülők nem törődnek a gyerekekkel. Velük kapcsolatot alig lehet tartani... Nem tudok kiutat találni." „Osztályom tele van gyermekvédelmi esetekkel (részeges szülők, az erkölcsi fertő minden elképzelhetetlennek tűnő formája...), fegyelmezési problémáim bőségesek ..." „Jó lett volna, ha búvárkodhattunk volna a pedagógiai szakirodalomban, hogy meg tudjuk oldani a mai fiatalság élő kérdéseit és a legfontosabb pszichológiai problémákat pl. a bűnöző gyerekekkel kapcsolatban. Szép dolgok azok a tesztek, de semmi szükség sincs rájuk; legalábbis nekem eddig nem kellettek, rajtam nem segítettek." „Kevés a gyakorlat. A falusi gyakorlat sem elég. Legalább egy fél év kellene, hogy annak minden tanulságát, minden problémáját megbeszéljük a főiskolán." „Elméleti szempontból eleget kaptunk a főiskolán, de gyakorlatból már kevesebbet. Természetesen ki lehet bírni és át lehet hidalni ezeket a nehézségeket, de úgy érzem, hogy az első három hónapban tanultam a legtöbbet sz életből." 474