Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

beriségből, ha csak az küzdene, ki a végrehajtás bizonyosságát előre látná . . . -« A születési jogok sorsa iránt a munka századában nem lehet semmi kétség." (Breznay 1912. október 27-én a Hevesvármegyei Hírlapban közölt cikkére írja, válaszként [41]. A köztársaságról vallott nézeteiben jelentős szerepet töltenek be Rousseau, La Martine és Macualy. Kolacskovszky nem tartozott azok közé, akik egyszerűen csak „divatból" követelték a köztársaságot. írásaiban mint intézmények rendszerét bírálja elsősorban a monarchiát, de azt is látja, hogy az intézmények csak függvényei, eszközei a szociális és gazdasági valóságnak. Polgári demokratikus államformát hirdet, ahol ,,az államformának takarnia kell a tartalmat ... Az örökös királyság intézménye mellett nem juthat kifejezésre az élő emberek többségének akarata" — írja. Tulajdonképpen a polgári demokrácia határait is túllépő „többségi demokráciát" hirdet ,,a demokratikus köztársaságban az államhatalom egyedül és kizárólag a szuverén népet illeti." A munkásosztály jelentőségét, forradalmiságát felismerve, számol vele. Kolacskovszky munkáiban a „társadalmi rendszer és államhatalom" jellege, forma és tartalom jelentősége tisztázott, hiszen tanulmányaiból következően ismeri ezeket [42]. A köztársaságról vallott nézetei helyességének bizonyítására felhasználja az ilyen jellegű haladó történelmi és irodalmi hagyományainkat. A köztársaság érdekében biztos kézzel emeli ki a legfontosabbakat és a legnagyobb hatásúakat. Legtöbbet Petőfivel és az 1848/49-es forradalommal foglalkozik. Nem véletlen ez azért sem, mert ebben az időben több tanulmány is foglalkozott Petőfivel, különböző világnézetű és indítékú írók részéről. Gondolunk itt elsősorban Ady "nagyszerű Petőfi tanulmányára, amelyben Petőfi költészetének legnagyobb értékét, annak forradalmiságában látja, vagy Babits, Arany és Petőfi c. egyes észrevételeiben helyes, de alapvető koncepciójában helytelen beállítású tanulmányára. Kolacskovszky helyesen, Petőfi jelentőségét abban látja, hogy a forradalom és a szabadságharc költője volt. Petőfi értékelésekor alapvető fontosságúnak tartotta a költő republikánus voltának hangsúlyozását: ,,A szabadság és a köztársaság rettenthetetlen bajnoka nem kincshajhász és meghunyászkodó nemzedék számára írta a fölséges forradalmi dalait. Petőfi forradalmi költeményének szépségét egyedül azok élvezhetik, kik republikánusok, hajthatatlanok és mindenekelőtt szabadságszeretők" [43]. Munkáiban foglalkozik az 1848/49-es történelmi eseményekkel. Az 1848-as polgári demokratikus forradalom és szabadságharc szerinte a legfontosabb lépés volt a köztársasági államforma megteremtése felé. Az 1849. április 14-i trónfosztást úgy értékeli, mint a köztársasági államforma megvalósításának közvetlen lehetőségét. „Kossuth Lajos lett az ország kormányzója, mintegy köztársasági elnök. Kossuth valóban republikánus, a mérsékelt respublika híve volt. . . Midőn a Függetlenségi Nyilatkozatot létrehozta kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy Magyarországot köztársasági alapokra helyezi. .. azon megállapodások, melyek a miniszterelnök és Kossuth között történtek a kormányzó hatáskörét illetően, 29