Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

halvány körvonalait nyújtják a köztársasági elnök jogainak és hatáskörének." A történelmi tények nem igazolják mindenben Kolacskovszkynak ezt az értékelését, amelyet ő nyilván olyan szándékkal adott, hogy a köztársasági mozgalmat népszerűsítse, abba vetett hitét bizonyítsa [44]. Az államról és forradalomról vallott nézetei Kolacskovszky vallja a korabeli haladó gondolkodókkal együtt, hogy Magyarországon forradalmi helyzet állt elő, amelyben a munkásosztály is szerepet tölt be. A köztársasági mozgalom hívei általában széles körben foglalkoztak a forradalmak kérdéseivel. A forradalmi eseményekben a köztársaságért vívott küzdelem előfutárát látják. A határokon kívül forradalmi eseményekből különösen csak a köztársasági törekvéseket látták meg. Kolacskovszky A kínai forradalom okai c. munkájából is ezt látjuk A forradalom következtében végbemenő átalakulást felismeri: „az átalakulás nemcsak a politikát, de a társadalmat, a vallást, sőt a nép szociális viszonyait is érinti" — írja [46]. Vagy „az ipar terén is aggasztó jelenségekkel találkozunk. Tőkések és pénzkirályok hatalmukba hajtják az életet.. . roppant tőkék leigázzák a jelent. Sőt mondhatjuk a jövendőt. Rabszolgákká teszik a munkásemberek millióit és lealázzák az emberi méltóságot. Miként Marx mondja: »a mai polgári társadalomban az élő munka csak eszköz a felhalmozott munka szaporítására-« [47]. A forradalmak osztálytartalmával munkáiban nem foglalkozik. A munkásosztály megítélésében eljut a szövetséges viszonyig. A múlt és jelen c. cikkében felveti „mi okozza a gyári munka sivárságát, nyomasztó voltát? Miért kell csatasorba állniuk a munkások százezreinek? Mi űzi, hajtja a proletárokat a csendőrszuronyok elé? Miért hirdeti Marx a kommunisták véres forradalmának szükségességét? ... A tőke, elmúlt nemzedékek ezen összegyűjtött vagyonhalmaza megkezdte jogtalan uralmát" [48]. S e jogtalan uralom ellen a megoldást forradalmi úton, a köztársaságban látja. „Az örökös királyság intézménye mellett nem juthat kifejezésre az élő emberek többségének akarata" [49]. Tulajdonképpen a polgári demokrácia határait is túllépő „többségi demokráciát" akar [50]. „A demokratikus köztársaságban — írja —, az államhatalom egyedül és kizárólag a szuverén népet illeti." Cikkeiben tükröződnek a korabeli magyar forradalmi események, amelyek nagy hatással voltak rá. Az 1912. május 23-i budapesti „Vérvörös csütörtök" — a munkásosztály forradalmi megmozdulása megerősítették forradalmi nézeteit. Itt a forradalom c. cikkében bár kifejti aggodalmát az egyre szélesedő zűrzavarral szemben, mégis örömmel üdvözli a forradalmat. „Forr liheg, zihál, morajlik minden. Vörös hajnallal ébred a jövő. Itt a forradalom! ..." Figyelmeztet cikkében arra, hogy egyes újságírók és politikusok játszanak a forradalommal. Ez a megjegyzése azért sem alaptalan, mert ebben az időben a köztársasági mozgalom egyes képviselői is valóban csak „játszottak a forradalommal" az uralkodó osztály — a kormány — ijesztgetésére akarták csupán felhasználni [51]. 30