Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

János adta meg: „Fog korlátozni az arasznyi lét." Szabó József megjegyzése hozzá csak ennyi: „A »fog« jövő idejű segédszót kerülni, sőt irtani kell." Valóban tanítottak ilyen „nyelvhelyessségi" szabályt a régi iskolákban (szerencsére nem mindenütt fogalmazták ennyire szigorúan), de rn a i nyelvművelésünk különbséget tesz a jog ,,segédige" helyes és helytelen használata között. A Magyar nyelvhelyesség című könyvben Kovalovszky Miklós alapos és kitűnő tanulmánya („Az igehasználat kérdésköre" címmel) többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik. Kovalovszky azzal kezdi a jövő idő tárgyalását, hogy „a Petőfiék korára még oly jellemző -and, -end jelű jövő" helyébe „a XVIII. század óta terjedő és egy időben helytelenül németesnek tartott összetett, segédigével alkotott jövő lépett (látni, kérni jog)". Aztán így folytatja: „A jövő időnek általános és természetes kifejezője azonban mindig a jelen idejű igealak volt nyelvünkben. Jövő értékét a beszédhelyzet vagy megfelelő határozó (majd, holnap, munka után stb.) vagy a mozzanatosságot, illetőleg befejezettséget kifejező igekötő adja meg, például: »Mihelyt készen leszek, olvasok«, »A hó végén előadást rendezünk«, »Megyek, megjürdök«. Ilyen esetekben, főként a mozzanatos, befejezett értelmű igekötős igék mellett tehát fölösleges általában [A kiemelés tőlem! P. E.] a jog segédige. Különösen az efféle nehézkes vagy roszszul hangzó mondatszerkezeteket kerüljük: »Ki fog majd kelleni tisztítani a ruhát«, »Fog kelleni ez még valakinek?«, »Nem fogok foglalkozni vele«" (188—189. lap). Vajon ezek alapján elmarasztalhatjuk a jog korlátozni összetett igealakot? Szó sincs róla! Kovalovszky is figyelmezteti a könyv olvasóit: ,,H asználjuk azonban az összetett jövőt is, főként akkor, ha feltétlen, nyomatékos kijelentés, vagy pedig valószínűséget akarunk vele éreztetni [Ismét az én kiemelésem. P. E.], például: »Ne aggódj, el jog menni«" (189. lap). A Tragédia idézett sorára ez az utóbbi „szabály" érvényes. A jog korlátozni igealak helyessége még inkább kitűnik, ha nemcsak a kiemelt egyetlen sort, hanem a gondolat egészét idézzük: . . . jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény. — Ennek a résznek minden igealakja jövő időt fejez ki. Figyeljük meg: az igekötős legörnyedsz és elragadna jelen idejű formával utal a jövőre! Ezekben amozzanatosság és a befejezettség értelemárnyalatát fedezzük föl: ilyenkor valóban helytelen volna összetett igealakot használni (le fogsz görnyedni, el fogna ragadni). Az idézet többi igealakja nem fejez ki mozzanatosságot és befejezettséget. Csodálatos összefonódása költészetnek és nyelvművészetnek, hogy itt a jövőre vonatkozást a három esetben három különböző nyelvi forma juttatja kifejezésre: 267