Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

a) „Emel majd a végetlen érzete." A jelen idejű emel igealak mellett a majd határozószó utal a jövőbeliségre. (Ezt a sort Arany gazdagította az emel majd nyelvi formával; a kéziratban eredetileg ez állt: „Emeljen . . . ") b) „Fog korlátozni az arasznyi lét." Itt összetett igealakkal állunk szemben. c) „És biztosítva áll nagyság, erény." Az emel majd és a fog korlátozni után ez a jelen alakú, egyszótagos igealak önmaga mutat a jövőre. A fog korlátozni — a fog segédigével és a korlátoz ige főnévi igenévi alakjával — „feltétlen, nyomatékos'' kijelentést közvetít, „valószínűséget" érzékeltet. Ilyen esetben — különösen amikor nincs igekötő! — nemcsak hogy megengedhető az összetett jövő használata, hanem helyesebb is, mint ha puszta jelen igealakkal élne a költő. Ha az embert — mint az Űr mondja Ádámnak — elragadná a „végetlen" érzetének büszkesége, akkor Madách fogalmazása szerint: „Hadd korlátozzon az arasztnyi lét." Arany a hadd indulatszóban még benne érezte ennek eredeti jelentését: hagyd. Vagyis pontatlannak látta azt a fogalmazást, melynek értelme tulajdonképpen ez: 'hagyd [figyelmezteti az Ür Ádámot], hogy korlátozzon az arasznyi lét'. Nyilvánvaló, hogy Madách nem ilyen értelmet akart adni mondatának, és valószínűleg örömmel fogadta, hogy Arany János ezen a helyen is olyan nyelvi formát tudott ajánlani, mely a madáchi gondolatot az eredetinél hívebben fejezi ki. Nem Ádám akaratától függ (hagyja-e vagy nem?), hogy korlátozza-e őt „az arasznyi lét"! Az Űr itt egy természeti törvény könyörtelen érvényesülésére utal, amikor azt mondja, hogy az arasznyi lét — akár tetszik, akár nem — az embert korlátozni fogja. Bizonyára azért hagyta meg Madách a fog korlátozni nyelvi formát Az ember tragédiája 1863. évi, második kiadásában is, mert az eredetinél jobbnak, igazabbnak, kifejezőbbnek érezte. „És biztosítva áll nagyság, erény." Itt már nem egy természeti törvény érvényesüléséről van szó, hanem csupa emberi vonatkozásokról. Az előző hosszabb, összetett mondatok után az Űr ezzel az egész emberi jövendőt átfogó határozott, rövid, egyszerű mondattal fejezi be szózatát, mellyel Ádámot akarta megnyugtatni. A fog segédigével alkotott összetett jövő idejű igealakokat — hasonló használatban — minden nagy költőnknél megtaláljuk. Például Kölcseynél, a Zrínyi második énekében: „Áldást adék, sok magzatot honodnak, Mellén kiket táplál vala; S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? Önnépe nem lesz védfala?" Vörösmarty Szózatát is idézhetjük: „Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor ..." Petőfi így ír A magyarok istene című versében: „Élni fogsz, hazám, mert élned kell..." Vagy ki ne ismerné Ady híres mondatát a Magyar jakobinus dalából: „Mikor fogunk már összefogni?" Az ismert irodalmi példák többségében azért is helyes a /og-os jövő használata, mert még érezzük bennük a fog igének régi 'valamibe fog, valamihez kezd' jelentését, mely az ilyen összetett jövő idejű igealakok történeti kialakulását is megvilágítja. „S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?" — ez a mondat hasonló gondolatot fejez ki, mint ha így fogalmaznánk: „S másokra vársz, hogy érte vívni kezdenek?" A jelenben kezdődő vívás tulajdonképp már ajövőben megy végbe: így tapadt ehhez, az ilyen nyelvi formához idők folyamán a jövőidejűség képzete. Hason268