Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

nem volt másolata, de főképp azért, mert a javításokat illetően a biztos ítéletéi és ízlésű Arany Jánosban jobban megbízott, mint önmagában. Kettőjüknek egymáshoz való viszonyát az jellemzi legjobban, amit Madách e válaszlevél első részében ír: „Tisztelt kedves Barátom! Valóban egészen el kényeztetsz szívességre és barátságra szívességet és barátságot halmozva. Velem közlött észrevételeidet, ha mind egytől egyig nem helyeselném, csak szegénységemnek adnám igen sajnálatos bizonyságát. Valódi Columbus-tojások azok, mint minden helyes észrevétel lenni szokott, az ember csodálkozik, hogy nem jött rá magától. — Legfeljebb a' meglevőnek megtartásában mutatott túl-kíméletességed iránt lehet némi észrevételem, 's bár fáradságodat szaporítja, csak arra kérhetlek: törülj bátrabban. — Hiszen egy átvont jegyzetedben is olly helyes javítást találtam, hogy egy veres keresztkével újra figyelmedbe vagyok bátor ajánlani. — Néhány helyen különösen jegyzeteid eleén a hibát ugyan kijelölted, de javaslatot nem tettél. Miután nálam a' kézirat mása nincs meg, bár az eszmékre tisztán emlékezem, a szöveget nem tudom annyira, hogy a változtatás alá eső helyeket új 's bele illőkkel pótolni képes legyek. 'S miután illy hely ugy is csak kevés van . . . kérlek pótold azokat is, mint a' többieket pótolád. Azon sok között, mit már értem érdemetlennel úgy is tettél, ez is mehet a soha nem viszonozhatom rovására" (uo. 864). Miután Arany ilyen felhatalmazást kapott az egész kézirat javítására, az angyalok karának fentebb idézett négy sorát a következőképpen változtatta meg: Mily szerény ott — egykor majdan Csillaga a szerelemnek, Óvja őt meg ápoló kéz Vígaszúi a földi nemnek. — Az eredeti „Vígaszáúl sok vak éjnek" sorban igen rosszul hangzik az egymás utáni egyformán rövid sok és vak szó, s az sem mondható költőinek, hogy Madách sorában egymás után három szó (sok vak éjnek) kemény, zöngétlen k-val végződik. E sornak Arany János-i megoldása azért is jobb, mert földi nem nélkül a szerelem csak üres szó volna. Még a rím is tökéletesebb így: szerelemnek — földi nemnek. 2. Madách 42. sorát [2] („Itt enyészők romladéka' — a kéziratban nem omladéka, hanem romladéka szóalakkal!) Arany így javította: „Itt enyészők koporsója". Szabó megjegyzi: „Madách szövege eufonikusabb. Arany javításában a két »k<< erőltetett s rossz hangzású." Nyelvtudományi szempontból nem helyes ez az érvelés: mindkét szöveg egyformán jól hangzik. Szabó József a szemmel látható betűt összetéveszti a füllel hallható hanggal ; a k-t mint hangot — ha a sort helyesen mondjuk — az enyészők koporsója szókapcsolatban nem két külön k-nak ejtjük, hanem egyetlen hosszú /cfc-nak, éppúgy, mint például az akkor szóban. Számtalan példa van arra a magyar költészetben, hogy k végű szót kval kezdődő szó követ. Idézhetjük Vörösmarty Szózatát: „Itt törtek össze 255