Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

rabigát Hunyadnak karjai"', vagy Petőfi Egy gondolat bánt engemet... című versének négy helyét is: ,,Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg!", ,,Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le . . .", „Elharsogják kelettől nyúgatig", „ ... És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják". Ez mind kitűnő s igen jó hangzású mondat! Arany megjegyzése Madách sorához: „»Itt enyészők omladéka«. — Ha a teremtés után mindjárt kezdődik a színmű, talán nincs helyén enyésző világokat látni még" (2. képünkön, vö. Arany János összes művei XIII, 284). Madách válasza említett levelében: „»Itt enyészők omladéka« azért irtam, mert Lucifer is csakhamar e' hely után, taglalván a' teremtés művét, csak az anyagok öszve gyúrásáról, keveréséről beszél, nem semmiből teremtéséről. — Mert a' mű folytán sokszor jő elő illy vonatkozás: »kezdet, vég«, bolond megkülönböztetés, egynek vég, másnak kezdet." Hozzáteszi: „Mind ezzel csak előtted akartam magamat a logycatlanság vádja alól kitisztítani (mit költészetben is újabb költőink nagy többségének ellenében a' leg nagyobb hibának tartok) a publicumnak nem magyarázhatok 's így csak bátran ki vele" (Madách Imre összes művei II, 865). Aranyt valószínűleg meggyőzte ez az érvelés, mert meghagyta az enyészők-et, csak az omladéka (a Tragédia kéziratában: romladéka) szóalakot cserélte meg ezzel: koporsója. Hogy miért jobb így, az mindjárt kiderül, ha az angyalok karának ezt az egész mondatát idézzük (mely 1. számú elemzett példánk folytatása): Ott születendő világok, Itt enyészők kovorsója: Intő szózat a hiúnak, Csüggedőnek biztatója. — [3] A születendő világok-riak hatásosabb ellentéte az „enyészők" koporsója, mint az „enyészők" omladéka vagy romladéka. Emellett a romladéka — biztatója rímnél határozottan jobb ez: koporsója — biztatója. 3. A 148. sor (ez is az első színben) Madách eredeti fogalmazása szerint: „Fukar kezekkel mérsz, de hadd legyen". Szabó József azt állítja, hogy Arany változtatta meg így: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy". Mindjárt el is marasztalja ezt a véglegessé vált sort a korábbival szemben: „Madách szövege jobban kifejezi Lucifer hetyke magabiztosságát. Arany javítása Lucifer »csak azért is megmutatom« elszántságát gúnnyal vegyes alázatoskodássá tompítja." Csakhogy: a kézirat világosan mutatja, hogy ez a javítás nem Aranynak, hanem magának Madáchnak a kezétől ered, Arany csak a hisz szó z jegyét igazította — a nyomdára való tekintettel — könnyebben olvashatóvá. (Lásd 1. képünkön, a lap közepénél valamivel lejjebb!) A Tolnai-féle kritikai kiadás megfelelő lapalji jegyzetében is ott a figyelmeztetés, hogy ez Madách javítása; másrészt pedig Arany műveinek kritikai kiadása sem tartalmazza ezt a javítást, mert nem Aranytól ered (vö. Arany János összes művei XIII, 293). Vajon Madách miért érezte szükségét annak, hogy megváltoztassa ezt a sort? A dolog tisztázásához idéznünk kell a végleges szövegből az első 256