Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

függésben is utánanéztem, az a véleményem alakult ki, hogy Szabó hibáztatásainak egyikével sem érthetünk egyet. Ez a véleményem csak megerősödött, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában nemrég a Tragédia eredeti, Madách Imrétől származó kéziratában is alkalmam volt látni a kérdéses tizenhárom mondatot és bennük Arany János javításait. Szabó Józsefet Madách iránti rendkívüli rokonszenve és tisztelete kissé elfogulttá teszi Arany ellenében és Madách „védelmében". Ő megjegyzéseiben Madách kéziratát és Arany javításait állítja szembe egymással, pedig Madách eredeti kéziratával, illetőleg fogalmazásával itt igazában nem Arany áll szemben, hanem maga Madách, aki az Arany János által végigjavított kéziratot sokkal jobbnak tartotta az eredetinél, s éppen ezért Arany javításait Az ember tragédiája második kiadásában is megtartotta —• az idézett példák mindegyikében. Fölösleges tehát Madáchot egy száz évvel későbbi kutatónak magával Madáchcsal szemben védelmébe venni! Az alábbiakban talán érdemes lesz egyenként megvizsgálnunk a cikk példáit. 1. A Tragédia 40. sora (első szín) Madách kézírásában: „Vigaszául [1] sok vak éjnek." (Ebben s Az ember tragédiája további idézeteiben a kiemelés mindenütt tőlem! P. E.) Arany javításával így változott meg ez a sor: „Vígaszúi a jöldi nemnek." Szabó József megjegyzése: „Madách szövege szemléletesebb, hiszen a hold — erről van szó — az éjszakák vigasza." De mit mond a mondat egésze? Idézem az angyalok karát, először Madách fogalmazása szerint: Milly szerényen pislog ottan Csillaga a szerelemnek, Óvja őt meg ápoló kéz Vígaszáúl sok vak éjnek. Aranynak ez nem tetszett. 1861. október 27-i levelében, illetőleg annak a Tragédia első hét színéhez írt megjegyzéseiben szóvá is teszi: „»Csillaga a szerelemnek« — ez talán frivol itt, annyival inkább, mert még akkor nem volt az [ti. szerelem az ember földi megjelenése előtt], de különben is csak a föld fia nézheti csillagnak azon sphaerákat, angyal nincs oly opticai csalódásban" (2. képünk közepén, vö. Arany János összes művei, XIII, 284). Madách a válaszában — Alsósztregován, 1861. november 2-án írt levelében — igazat ad Arany Jánosnak: „Először is mit az anachronismusra nézve mondasz, tökéletes igaz. Sőt Ádám az általad kijelölt helyeken kivűl is többször beszél ollyanokról az első jelenetekben, mikről szorosan véve fogalma nem lehetett. Ezt én Lessing Laokoonjának »Von den nothwendigen Fehlern« című cikke nyomán merészeltem, — mellyben Milton költeményére vonatkozólag illy szabadságot szükségesnek állít" (Madách Imre öszszes művei II, 865). Madách ebben a levelében a javításokra nézve teljesen szabad kezet adott Aranynak, egyrészt azért, mert — ez Arany számára is meglepetés! — Az ember tragédiája Arany Jánosnak átadott kéziratáról neki magának 254