Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

A nyelvnek alkotó tevékenységként való felfogásában W, Humboldt hatását láthatjuk, aki szerint a nyelv nem termék (Eoyov), hanem tevékenység (Evgyeia). A nyelvnek, mint „tevékenységnek" a felfogása nagy szerepet játszott Bogorodickijnak a költői, művészi alkotás tanulmányozásában. Végül megemlítjük, hogy szerzőnk F. de Saussure Cours de linguisüque generale c. korszakot alkotó könyvének megjelenése előtt igen világosan mutatott rá arra, hogy a nyelv önkényes jelek, szimbólumok öszszessége. Az elmondottak jól illusztrálják azt, hogy Bogorodickij nyelvről alkotott felfogása igen közel áll a modern nyelvtudomány nyelvről alkotott szemléletéhez. 3.2. Bogorodickij munkásságát fonetikusként kezdte. Fonetikai rendszerét a következőkben foglaljuk össze. Az emberi beszéd két összetevőből áll: hangzós és értelmi komponensből. (Lekcii 11. 1.) A szavak hangteste pszichológiai szempontból szintén összetett asszociációként fogható fel: minden hang képzésekor impulzusok és az őket kísérő izomérzetek asszociációja alapján megy végbe, amelyhez a hallási képzetek asszociációja járul. Ezek egyidejű érintkezési asszociációk. A hangtest nem indokolja a szó jelentését, hanem csupán képzeteinek és fogalmainak szimbóluma. A beszéd két oldalt feltételez: beszélőt és hallgatót. A szó hangtestével más asszociációk kapcsolódnak össze a beszélőnél és mások a beszédtársnál. A beszélőnél x hang kiejtése motoros-szenzoros asszociációkkal párosul, a beszédpartner számára azonban csak szenzoros asszociációkat jelent. Ezért a beszédhangok vizsgálatánál e két szempontot külön kell választani: az elsőnél a pszichofiziológiai, a másodiknál az akusztikaipszichológiai vizsgálati szempont az irányadó. Bogorodickij mindkét szempontból rendkívül alaposan és részletesen megvizsgálja a beszédhangokat. A beszédhangok mozgásukban, változásukban való tanulmányozásához elengedhetetlen képzésbeli és akusztikai sajátságaik ismerete. Bogorodickij minden hangváltozást e két szempont alapján vizsgál és ír le. Számára nem léteznek „absztrakt beszédhangok", hanem minden egyes hangot pontosan leír fiziológiailag és akusztikailag. Ezt részletesen és szépen fejti ki általános nyelvészeti előadásaiban, amelyeknek jelentős része (11—158. 1.) a hangtannak van szentelve, szemben általános nyelvészeti tanulmányaival, amelyekben a morfológiai változások vizsgálata foglal el központi helyet. Tárgyalásmódjára jellemző, hogy mintegy dinamikájában vizsgálja az egyes hangokat: tehát nemcsak a képzés helye és módja, vagy az akusztikai benyomás alapján, hanem szoros kapcsolatban azzal, ahogyan e hangok fiziológiai és akusztikai szempontból megváltozhatnak a) fiziológiai b) akusztikai c) szemasziológiai d) kulturális-szociális, vagy földrajzi tényezők hatására. Vizsgálódásai során különös figyelmet fordít a hangváltozások vizsgálatára. Itt két egymásnak első pillanatra ellentétesnek látszó törvényszerűséget állapít meg: 232