Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)
egész életét Kazányban éli le, leszámítva gyakori külföldi utazásait. Tudományos fejlődésében nincsenek éles törések és olyan ugrások, mint amelyek Baudouin de Courtenaynál megfigyelhetők. Nézetei 1880—1890 között alakultak ki és ettől kezdve fokozatosan fejlődtek, mélyültek a kazányi iskola szellemében, amelynek eredményeit mind elméleti, mind gyakorlati megállapításaival maga is formálta, gazdagította. 1.3. Bogorodickij munkássága a kazányi iskola talaján fejlődött ki, amelyet néhány új vagy ismert, de addig nem eléggé hangsúlyozott alapelv jellemzett. Ezek a következőkben foglalhatók össze: a betű és hang, a szavak fonetikai és morfológiai elemeinek megkülönböztetése, a nyelv tisztán fonetikai és pszichológiai elemeinek elkülönítése, az egyidejű és a történeti változások elhatárolása a nyelvben, az időbeli és geográfiai tényezők szem előtt tartása, az élőnyelvek megfigyelése révén nyert ismeretek elsőbbsége, a bonyolult egységek elemzése megkülönböztető jegyeik alapján, minden nyelv teljes egyenlősége, a kutatás tárgyának teljes demokratizmusa, a dialektusok és az élőnyelvek tanulmányozásának szükségessége, az objektív pszichológiai szemlélet érvényesítése, az egyéni pszichikum sajátságainak fontossága. E követelmények megvalósítása mellett az általánosításra való törekvés, a gyakorlati szempontok hangsúlyozása jellemezte az iskola képviselőit. Negatívumként könyvelhető el az, hogy gyakran feleslegesen alkalmaztak új terminológiát ott is, ahol ez nem volt indokolt [2]. Tudományos munkássága során nemcsak az újgrammatikus tanítások voltak hatással Bogorodickijra, hanem W. Humboldt nyelvbölcselete és W. Wundt nyelvlélektana is befolyásolta önálló nyelvészeti rendszere kialakításában. 2.1. V. A. Bogorodickij munkásságát a következő öt területre osztotta [3]: 1. Az orosz nyelvtan, különösen a hangsúlytalan vokalizmus tanulmányozása. 2. Az íráshibák elemzése és az azokból levonható nyelvlélektani vizsgálatok. 3. Orosz leíró és történeti dialektológia. 4. Indoeurópai összehasonlító nyelvészet. 5. Kísérleti fonetika. Ez a felsorolás nagyjából megfelel Bogorodickij tudományos témaköre bővülése irányának. Rendkívül érdekes az, hogy általános nyelvészeti munkásságát nem említi meg külön tudományterületként, hanem a 4. terület, az összehasonlító indoeurópai nyelvészet kapcsán vázolja ilyen irányú tevékenységét. Ez azzal magyarázható, hogy Bogorodickij általános nyelvészeti szempontból vizsgálta a speciális nyelvészet kérdéseit. Viszont specialis nyelvészeti kutatásaiból általános nyelvészeti következtetéseket vont le, amelyek főleg a nyelvi anyag pszichikai elrendezésére és a nyelvi változások lényegére és okaira vonatkoznak. A felvázolt tudományterületek azt mutatják, hogy Bogorodickij rendkívül széles körű munkásságot fejtett ki. Valóban, hiszen még más nyelvvizsgálatokat is végzett. Nyelvlélektani vizsgálatai során jutott el az irodalmi művek alko229