Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

NAGY OROSZ NYELVÉSZEK III. V. A. BOGORODICKIJ (1857—1941) Dr. BIHARI JÓZSEF—Dr. TÓTH IMRE Eger Szeged Közlésre érkezett: 1968. nov. 1. A szerzők a kazányi nyelvészeti iskola legismertebb és legkiválóbb képviselőjének, V. A. Bogorodickijnek tudományos munkásságát vizsgálják. A sokoldalú nyelvész szellemi hagyatékából azokkal a megnyilatkozásaival foglalkoznak, amelyek általános nyelvészeti jellegűek, és napjaink nyelvelméleti kutatásai szempontjából is felhasználhatók. Ismertetik Bogorodickij fonetikai rendszerét, a nyelv működésének pszichológiai hátteréről kialakított elméletét. Különös figyelmet fordítanak Bogorodickijnak a nyelv morfológiai változásairól szóló tanításainak bemutatására. Leírják az alapvető morfológiai változásokról, az analógiáról, a leegyszerűsödésről, a differenciációról és a morfológiai abszorbcióról szóló megállapításait. Az utóbbi tárgyalása révén bemutatják, hogyan fejlesztette tovább Bogorodickij Baudouin de Courtenay elméletét a morfológiai abszorpcióról. Felvázolják a szerzők Bogorodickij viszonyát az összehasonlító nyelvtudományhoz. Ismertetik azokat a reformjavaslatokat, amelyeket az összehasonlító nyelvtudomány egyoldalúságának kiküszöbölésére tett: a szinkron jellegű vizsgálat és a relatív kronológia szükségességét. Hangsúlyozzák, hogy az egyéni nyelvi sajátságok vizsgálata és magyarázata terén Bogorodickij nemcsak az egyéni nyelv és a nyelv megkülönböztetéséhez jutott el, hanem a kettő különbségét is tanulmányozta. Ezen a téren végzett kutatásai alapján őt a pszicholingvisztika egyik előfutárának tekinthetjük. Rámutatnak arra, hogj^an alakította ki Bogorodickij Baudouin de Courtenay nézetei alapján, W. Humboldt hatására, W. Wundt eredményeinek felhasználásával sajátos nyelvelméleti rendszerét, amelyek alapját a beszédtevékenységben megnyilvánuló pszicho-fiziológiai jelenségek következetes materialista magyarázata képezi. 1.1. V. A. Bogorodickij az ún. kazányi nyelvész iskola kiemelkedő egyénisége volt, aki a gyakorlatban valósította meg azokat a követelményeket, amelyeket a Baudouin de Courtenay által létrehívott új nyelvészeti irányzat képviselt. Hat évtizedes tudományos munkássága a nyelvtudomány szinte minden ágát felöleli. 15* 227