Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1969. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 7.)

FEJLŐDÉS, MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK A FÖLDRAJZI SZFÉRÁBAN, ÉS A FÖLDRAJZOKTATÁS DR. UDVARHELYI KÁROLY Közlésre érkezett: 1968. dec. 15. A fejlődés kérdése A földrajzi szféra (földrajzi burok), vagy annak bármely kisebb egysége nem változatlan halmaza a földrajzi tárgyaknak és folyamatoknak, hanem belsőleg összefüggő, kölcsönhatásos, változó rendszere. A kölcsönhatásokból eredő állandó változás, amely valóságos és törvényszerű, érvényes az egész földrajzi burokban, éppúgy megvan a zónákban, mint a földrajzi tájakban és a kisebb, viszonylag homogén taxonómiai egységekben. A változást — más faktorokkal kölcsönhatásban — meghatározott tényezők okozzák. A folyóvíz tartós munkával a hegységben völgyeket vés. Az ilyen egyirányú változásnak vége is szakadhat, gyakran ugyanazon a területen új folyamatok indulnak meg. Ha valahol egy völgyekkel feldarabolt terület megsüllyed (a kölcsönhatások más összetétele alakul ki), egészen más irányt vesz a terület morfológiai fejlődése. Az addigi folyami eróziót felváltja a hordalék lerakása (tengerparton ria-, esetleg pergressziós partok alakulnak ki). A hordalékfelhalmozás következtében átalakul az illető terület talaja, növénytakarója, más lesz a gazdasági életben felhasználható természeti adottságok készlete is. A jelenségek, a tájak vagy más taxonómiai egységek ilyen jelentős, egyirányú átalakulása (bonyolult összetett „mozgása") fejlődés. Az átalakulás irányának a megváltozása (változó irányú összetett „mozgás") szintén fejlődés. A fejlődés a földrajzi szférában sem egyenletes. Nem is egyenes vonalú. Mindig új utakat jár, a régebbi állapotokhoz nem tér vissza, és szükségszerűen mindig új tényezőcsoportosulásokat szül. A fejlődés egyenletességét gyorsuló és lassuló periódusok törik meg. „A természetet úgy kell szemlélni, ahogy van — mondja Gercen —, márpedig a természet mozgásban van . . . nézzétek meg fejlődéstörténetét, és csak akkor fog feltárulni összefüggésében. A gondolkodás története a természet történetének a folytatása: a történelmi fejlődésen kívül nem lehet megérteni sem az emberiséget, sem a természetet" [1]. Morfológiai formák fejlődése A Föld rétegeiről szóló művében (1763) M. V. Lomonoszov írja: „Mindenekelőtt keményen észben kell tartanunk, hogy a földgömbön 127