Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

mutatja be összeomlásukat, bár elítéli őket. A Szolovejkov—Rjaskin párharc nem dől el végérvényesen a mű befejezésekor. Igaz, hogy az író hitvallása Szolovejkov mellett egyértelmű és világos, de ezt nem tudta kellő művészi erővel elhitetni. A „Válóok" minden gyengesége ellenére bizonyos fordulópont Tyendrjakov alkotóútján, mert szemmel láthatólag itt szakít erőteljesebben a sematikus eszközökkel, megpróbál még mélyebbre hatolni a jellemek megformálásában, és az eddigi műveit jellemző szétfolyó áradást igyekszik az epizódok szervesebb összekapcsolásával hatékonyabban kiküszöbölni. Tyendrjakov eddig tárgyalt elbeszélései elsősorban a kolhozfalu életét ábrázolják, a valóság produkálta kényesebb kérdéseket vette szemügyre az író. 1955-ben az irodalmi vitán, amely az „Újdonságok a kolhozfaluban és a szépirodalom feladatai" címmel ült össze, Tyendrjakov azzal a szándékkal szólalt fel, hogy eddigi irodalmi működését mintegy összefoglalja és röviden kifejtse nézeteit az irodalomról. Az író így összegezte gondolatait: „Ügy gondolom, hogy az irodalom feladata nem a pozitív és a negatív dolgok ábrázolása, hanem be kell mutatni a harcot a haladó és elmaradott, a születő és elhaló, a régi és új között. Éppen ezt a harcot, mint folyamatot kell ábrázolni, amelyből irodalmunk konfliktus-elméletének is ki kell indulnia. S ha ebből az alapelvből indulunk ki, s így fogjuk fel az irodalom feladatát, akkor nem föltétlen szükséges mérlegelni, hogy mennyi a műben a pozitívum vagy a negatívum?" [2] Tyendrjakovnak kétségtelenül igaza van abban, hogy az irodalomnak a korszerű és maradi, haladó és elavult közötti harc folyamatát kell ábrázolni, mindig hitet téve az előre mutató újszerű, a fejlődést szolgáló modern mellett, de egy megszületett alkotásnál azt is mindig figyelemmel kell kísérni, hogy mennyire sikerült az írónak ezt a folyamatot művészi eszközökkel bemutatni, és az olvasók számára hihetővé tenni. Természetesen helytelen a mű pozitív vagy negatív vonásait aprólékos méricskéíéssel kidekázni, de határozottan meg kell vonni valamely alkotás főbb pozitív, illetve negatív értékhatárait. 1956-ban két érdekesebb műve jelenik meg Tyendrjakovnak: a „Gödrök" (Ухабы) és a „Szása útnak indul" (Саша отправляется в путь). Az utóbbit néhány kiegészítéssel újonnan kiadták „Тугой узел" címmel. A „Gödrök" Szokolov [3] szerint az 1956-os év legérdekesebb műveinek sorában áll. A mű cselekménye pár óra alatt játszódik le. Vaszilij Gyergacsov sáros, veszélyes úton az állomásra indul teherautójával, és néhány arra igyekvő embert is magával visz. A latyakos, csúszós úton a jármű felborul és valaki súlyosan megsebesül. Az utasok között volt Knyazsev, egy közeli gépállomás igazgatója is. A sebesültet hordágyon cipelték a nem messze levő faluig. Maga Knyazsev is derekasan kivette részét ebből a munkából. A súlyos sebesültet azonnal orvoshoz kellett volna szállítani, de Knyazsev, a gépállomás vezetője nem adott traktort, mert rendelet tiltja, hogy a traktort emberszállításra használják. Végül a sok kapkodás és veszekedés után a gépállomás kommunistái adnak traktort, de a sebesült a szállítás közben meghal. 172