Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Az elbeszélés jó néhány figurát felvonultat, egy-két ecsetvonással, érzékletes képet is ad róluk, de az író fő figyelme Knyazsevra összpontosul. Rajta keresztül a még sok helyütt fellelhető bürokratizmusról mond maró kritikát. Knyazsev a bürokratikus papíremberkék legveszélyesebb típusa, akik a formákhoz való merev, görcsös ragaszkodással akarnak a felszínen maradni. A Knyazsev-típusúak szeretik, ha felülről gondolkodnak helyettük, ők mindent végrehajtanak, de ha baj származik belőle, akkor feddhetetlenek, hiszen csak engedelmeskedtek. Szokolov találóan jellemzi Knyazsevet: „Szánalmas irodista, aki nem kíván egy jottányival sem tovább gondolkodni a holt betűnél. S mint bármely gyáva bürokrata, ott is veszélyt lát a maga számára, ahol semmi sincs" [4]. Tyendrjakov a bürokratizmus visszamaradt kinövéseit csak a szokványos módon ostromolta volna, ha a felvázolt esemény keretén belül csak egy Knyazsev-típusú embert állított volna a kritika tüzének középpontjába. De a halállal végződő szerencsétlenség olyan döbbenetes hatás forrása, amely a végleges leszámolás sürgető parancsérzését váltja ki ez elembertelenítő bürokratizmussal szemben. A „Gödrök" című elbeszélés a ma társadalmának egyik fertőző betegségére hívta fel a figyelmet, és a fő érdeme abban van, hogy ellenszenvet, utálatot kelt az olvasóban a papíremberek, a bürokraták iránt, akik közömbösen mennek el emberi sorsok mellett, s többre becsülik a maguk kicsinyes érdekeit a nagy, szép emberi tetteknél. Az elbeszélés jó, pezsgő ritmusú, az alakok megformálása is sikeresnek mondható, ügyesen alkalmazta az író a gúny és irónia eszközeit, és kompozíció tekintetében is felülmúlta a korábbi műveit. A „Szása útnak indul" (Саша отправляется в путь) új oldalról mutatja be Tyendrjakovot. Az elbeszélésben a kétféle vezetést, a mindent felülről váró, vakon engedelmeskedő és a merészen bíráló, hozzáértőén kezdeményező embertípusokon keresztül ábrázolja az író. Két szálon fut az elbeszélés. Az egyik szálon Pável Manszurov alakját rajzolja meg az író, aki rövid idő alatt jelentős pozíció birtokosa lesz. Manszurov, mikor a kerületi bizottság titkárává megválasztják, úgy érzi, hogy feljutott a siker tetőpontjáig. A területi bizottság terveit tűzzel-vassal teljesíttetni akarja, sőt túlteljesíttetni, bár azok nem teljesen megalapozottak. Manszurov túllő a célon, s mikor szemére vetik hibáit, nincs annyi ereje, hogy elismerje azokat, Tyendrjakov pozitív hősöket is felvonultat a műben, elsősorban Ignat Gmizin kolhozelnököt kell megemlíteni. Az elbeszélés másik témaszála azoknak az ifjú embereknek problémáival foglalkozik, akik önálló életük küszöbére léptek. Ezekkel a kérdésekkel: hogyan illeszkednek be a fiatalok az életbe, az igény és realitás kapcsolata, több író is foglalkozott Tyendrjakovon kívül, főleg Kuznyecov, Malcev, Nyekraszov és Rozov, hogy csak néhányat említsünk. Tyendrjakov elbeszélésének két szálon futó cselekménye nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Számos érintkezési pont van közöttük, s az egyértelmű írói szándék is közelíti a látszólag egymástól távolabb eső epizódokat. Tyendrjakov a fent említett elbeszélésében Szása Komeljev alakjába sűríti nézeteit. Komeljevet nehéz úton vezeti végig az író, hiszen az embert nem a kellemes körülmények nevelik, hanem az élet teljes realitása. 173