Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

oktatási osztályain, valamint a főiskolákon mind sűrűbben vetődött fel az óhaj és követelés a képzési idő felemelése érdekében. Nagy segítségünkre jött pártunk központi vezetőségének 1964. évi januári határozata, mely szerint az oly fontos általános iskolákat valóban általánossá kell tenni. Tehát biztosítani kell minden falun és tanyán a gyermekek szakrendszerű oktatását 14 éves korig. Ez a perspektíva még jobban aláhúzta a pedagógiai főiskolák fontosságát. E felsorolt tények és viták összhangja hozta létre az 1954 őszén meginduló hároméves, kétszakos képzést főiskolánkon is. Örömünk — melyet az új képzési forma bevezetése okozott — nem lehetett teljes. Népgazdaságunk tervezésében létrejött aránytalanságok a mi életünkre is kihatottak. 1954 őszén zuhanásszerűen visszaesett beiskolázási létszámunk. Amíg 1953-ban 320 elsőévest vettünk fel, addig ez a szám 1954 szeptemberében a 80 főt alig közelítette meg. Ez a számszerű csökkenés természetesen azonnal 30 tanárunktól való megválást tette szükségessé. Talán úgy gondolhatták egyesek, hogy a kelleténél több tanárt képeztünk már az elmúlt 6 év alatt. Ezért kellett bezárnunk három jól működő tanszékünk ajtaját is (ének—zene, kémia, testnevelés), valamint megválni jól felszerelt 30 tanerős gyakorlóiskolánk egyikétől (I. sz. általános iskola). A kis létszámú, de szakmai szempontból jól kimunkált új képzési forma sokat ígérően elindult útjára. Minden évben kimérten ugyan, de gazdagodtunk létszámban, erőben, anyagi javakban és eredményekben. Az ellenforradalom súlyos szellemi és anyagi kártevéseinek ellenére 1951 nyarán örömmel és büszkeséggel adtuk át 82 fiatal tanárunknak az első három év alatt szerzett kétszakos tanári diplomát. 1958 szeptemberében pedig 130 fölé emelkedett felvett I. éveseink létszáma. Főiskolánk szellemi és mennyiségi fejlődése tulajdonképpen csak ezután kezdődött valójában. A hároméves képzés eltelt 5 éve alatt (1954 —59) többször éreztük, hallottuk és tapasztaltuk, hogy a falusi általános iskolák helyzete és perspektívája újabb lépést követel az általános iskolai tanárképzés intézményeitől. Kormányzatunk is úgy látta, hogy a még mindig fennálló nagymérvű pedagógushiány enyhülne, ha főiskolánk —legalábbis átmenetileg — háromszakos diplomával rendelkező tanárokat adna az általános iskola szakrendszerű oktatásához. E gondolatból nőtt ki 1959. július 17-én a Minisztertanács azon rendelete, mely négyéves, háromszakos képzést írt elő a pedagógiai főiskolák számára. Az új képzési rend szinte teljesen helyreállította az egri főiskola integritását. Űjra megnyitották kapuikat az ének, kémia és testnevelés tanszékek, melyekhez még az országban elsőként — két új tanszéket is szerveztünk „gyakorlati ismeretek" (műszaki és mezőgazdasági) címen. Tanáraink létszáma 45-ről 60 főre nőtt. Űj elsőéveseinké pedig elérte a 170 főt. Ezzel nappali tagozatos hallgatóink létszáma 400 fölé emelkedett. Képzésünkben teljesen új színként jelentkezett a 90 fővel meginduló népművelési szakkollégium tevékenysége is. Ezek után nyugodtan elmondhatjuk, hogy az 1959—60-as tanév az Egri Tanárképző Főiskola életében — egy néhány évig tartó ,,hulláma