Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

tőségűnek tűnjék a tanulók szemében, mint a másik. Az az elv természetesen ebben az esetben is érvényes, hogy „egyes órákon az óra tartalmától és megoldandó problémáitól függően bizonyos szakaszok határai kitágulnak, más órákon egyes szakaszok kimaradnak, ismét más órákon pedig szervesen összekapcsolódnak" [3,4]. De amikor akár az egyik, akár a másik, vagy akár mind a kettő szerephez jut, akkor az minden esetben értékelhető és értékelendő teljesítménynyújtásra szólítson fel. Az egyik „komolysága", vagy „komolytalansága" és a másik túlzottan individualista beállítottsága nem következik föltétlenül a két feleltetési eljárás lényegéből. Sokkal inkább a két eljárás alkalmazásának módjából. S ezt a módot ítélheti meg a tanuló így vagy úgy. S mint tanulói megítélés lehet helyes, ha a gyakorlat az ő számára ezt igazolja. A gyakorló nevelő szemléletétől nem idegen e tekintetben az egészséges állásfoglalás. Nálunk komoly hagyománya van a frontális feleltetés különböző eljárásának. A lipecki gyakorlat a néhány szélsőséges alkalmazástól eltekintve — szintén az elmélettel egybehangzóan jár el. A lipecki gyakorlat tán éppen azért nem vert mélyebb gyökeret nálunk, mert az egyéni feleltetéssel párhuzamosan fejlődtek ki a frontális eljárások. S ha nem is volt kellő mértékű a tervezés, a tervszerűség e téren, az egyéni feleltetés „kóros szétterpeszkedése" sohasem nyert teljes, vagy hivatalos szentesítést tanítási óráinkon. Különösen a felszabadulás utáni években nem. Moszkalenkó intelmét ugyan hazai folyóiratokban is olvashattuk [5]. A javasolt eljárásból nevelőink valahogy a vegyes típusú órákon alkalmazott egyéni feleltetés elítélésére figyeltek fel különösen. S mert a javaslatok konkrétságukban csak később váltak ismertté, másrészt, mivel a javasolt eljárásoknak hazai hagyományait nem tárták fel, a megfontoltabbak fenntartásos magatartást tanúsítottak. Később részletesebben is megismerkedhettünk a lipecki gyakorlattal. Ekkor azonban már egyesek lejáratták, mások pedig a Szovjetunióban megjelent ellenvélemények hatására divatosnak találták a lipecki törekvések elmarasztalását. Mindenesetre hozzájárult a lipecki gyakorlat nálunk is ahhoz, hogy a frontális munka még nagyobb megbecsülésben részesüljön. S kétségtelen ösztönzést adott az osztály foglalkoztatás jobb eljárásainak keresésére. Mégis azt kell mondanunk, hogy e téren előbbre kellene lennünk. Megvannak az eljárások, élünk velük. Néha egészen jól és gazdaságosan. Egyelőre azonban szeparált tevékenységnek tekinthetjük őket, és nem olyan általános eljárásoknak, amelyek szorosan és tudatosan éppen azt a helyet foglalják el, és éppen ott töltik be szerepüket, és éppen úgy, ahogy a legjobban, a legalkalmasabban kellene és lehetne. Nemes törekvés ugyan ilyen irányban is tapasztalható, de szórványosan. A többi átveszi, amit lát és hall „mástól", s nem mindig tudatosan. Egy-egy ember pedig alig tud megbirkózni az ezzel kapcsolatos feladatokkal. Csak egy osztály szaktárgyi anyagának ilyen igényű feldol63-