Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

szakítják a Miskolcon írottak, azután újra Eger neve jelenik meg a versek alatt, elvétve egy-egy Eger környéki falu neve is szerepel (pl. Noszvaj), ahol minden bizonnyal a hadgyakorlatok során fordult meg Zalka. Az egri keletkezésű versek kisebb részükben a katonaélettel foglalkoznak, többnyire humoros vagy ironikus hangon panaszolja el bennük az önkéntes „keserveit" (Zászlós úr, Katonaélet, VándorJbaka), helyenként egészen kedves, közvetlen hangot is sikerül megütnie. (A hosszú kard). A versek többsége szerelmi vers, s ihletőjük Klein Regina. Általában a fiatal szerelmesek „halálosan nagy" szerelmének sémájára épülnek fel: a kedves lány szépségének véget nem érő dicsérete, saját szerelme elapadhatatlanságának bizonygatása, az együtt töltött órák boldog emléke, rettegés a szerelem elmúlásától, az elszakadástól — ezek a témák variálódnak. Megformálásukban gyakran kezdetlegesek, iskolásak, de többségüket vonzóvá teszi a bennük megnyilvánuló őszinteség. Bár a versek többsége a boldog szerelem tüzében fogant, mégis akárhányban megfigyelhető bizonyos balsejtelem is, a végleges szakadástól való félelem, ami persze a korviszonyok ismeretében — egy katona esetében a háború idején — nem hat erőszakoltan éis valószínűtlenül. így az 1915. júl. 20-án írt „Tegnap- még" címűben már így mereng: „Félek, hogy a világ Nem szánt nekem téged ..." Zalkának érdekes szokása, hogy verseit később — így a hadifogságban is — újra előveszi, a bennük foglaltakat szinte felülbírálja, s aztán rendszerint a vers mellé, keresztbeírva, néha egészen aforizmaszerűen megfogalmazva, oda jegyez valamilyen utólagos bírálatot vagy a vers által belőle kiváltott gondolatot. így írja oda a fenti vers mellé a következő mondatot: „Egy fájdalmas hibája van a szerelemnek, hogy emberiben él, tehát sorsa az elmúlás." Egy másik verse mellett a következő „utószót" olvashatjuk: „A fegyvergolyó megmagyarázza, hogyan származik a pontból a vonás — egy pillanat és annyi remény, terv át van húzva." Reginától tudjuk, hogy Zalka erősen féltékeny természet volt. A miskolci tartózkodás alatt, — okkal vagy ok nélkül —, a féltékenység mellett a szemrehányás hangja, a hűtlenség vádja is megszólal, így a „Csókod" c. versében: Csókod nem volt a vágyak csókja, Reszkető félő szent ígéret. Ha elmegyek, ne várd, ne várd, Hogy valaha majd visszatérek. Amikor hadifogsága idején a verset újra előveszi, a következőket jegyzi mellé: „Sokszor elolvastam már ezeket a naiv, önkénytelen sorokat. Hátha soha; beleőrülnék ebbe a gondolatba, hogy igaz lehessen. Z. M." A félreértések tisztázódnak, s 1916. jan. 1-én ő is siet szerelmének boldog újévet kívánni. Az ünnepi hangulatot azonban már beárnyékozza a frontra vezénylés közelsége, s Zalka a tőle megszokott markáns tömör485