Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

a méretek módosulhatnak). A vízen úszó levelei elliptikusak, 2—6 cm hosszúak. Az apró fehér virágait tartó kocsányok a víz színe fölé emelkednek. Gyökérzete ellentétben a valliznériákkal nem barnás, csontszínű, hanem fehér. A szagittáriáknak ez a legelterjedtebb és legkedveltebb formája. Észak-amerikai növény, nagyon igénytelen, gyors növésű és kiadósan szaporodik indái útján. A másik faj a S. latifolia Willd. igen változatos. Gumós, hosszú indákat (20—50 cm) képző, észak-amerikai növény. Víz alatti levelei kb. 5—20 cm hosszúak és 1,5—4 cm szélesek,, keményebb lemezűek. Gumói is a szaporodást szolgálják. A békatutaj félék (Hydrocharitaceae) családjába tartozó fajok jelentősszerepet játszanak az egri melegvizek benépesítésében. A Vallisneria spiralis L. a legrégebben betelepített növény. A trópusi és szubtrópusi vidékeken mindenütt előfordul (kozmopolita). Hosszú 15—80 cm szalag alakú levelei 4—12 mm szélesek. Gyorsan fejleszti rövid indáit, s ezek legyökerezve hamarosan egy sűrű gyepet hoznak létre. A nyári hónapokban gyakran megfigyelhetjük érdekes virágzását ennek a kétlaki növénynek.. Porzós virágai megérés előtt leszakadnak és a víz színén úszkálva találják meg a hosszú kocsányú női virágokat. A megporzás és megtermékenyítés után a nővirág kocsánya dugószerűen becsavarodik, ezáltal megrövidül s így a termés a víz alatt érik meg. A növény hőigénye 10—30 C fok. A valliznéria csavart levelű formája a V. spiralis L. var. torta = (V. spiralis L. f. tortifolia Wendt.). Hazája Kalifornia, Nevada. Valamivel kisebb az előző fajtánál. Jellemző sajátsága a csavart-levelűsége és leveleinek kissé fogazott csúcsa. Harmadik faj a Vallisnéria gigantea Graebn. A Vallisnéria spirálistól erősebb növekedésével, nagyobb méreteivel tér el. Szalag alakú levelei vastagak, sötétzöld színűek. Hazája Üj-Guinea,. Fülöp-szigetek. Ebbe a családba tartozik még a hazai átokhinárral rokon Elodea densa (Planchon) Gaspary. Még 4—5 évvel ezelőtt szinte ki sem lehetett irtani, de azóta eddig ismeretlen okokból, számuk erősen csökkent és nehezen szaporodnak el ismét. Dél- és Közép-Amerikából származnak. Mély vizekben különösen hosszú (4 m) szárat is fejleszthetnek. Levelei 3—4 esetleg ötösével alkotják a szár örveit, melyek a csúcsuknál összesűrűsödnek. A növény leveleinek hónaljában fejlődnek a hosszú kocsányon ülő virágok. Erősebben zöld színű, sok oxigént fejlesztő növények. A békaszőlőfélék (Zosteraceae) családjába tartozó úszó békaszőlő (Potamogeton natans L.) szépen díszlik. A palkafélék (Cyperaceae) családjának egyik faja a fűszerű fonalas levelű apró csetkáka [Eleocharis acicularis (L.) R. et Sch.] a nagy úszómedence mély vizében él és virágzik is. Iszapos helyeken, ártereken,, rizsföldeken, hazánkban is elterjedt. Sok embernek megnyerte a tetszését néhány éven át a víz színén úszó vízijátszint [Eichornia crassipes (Mart.) Solms.]. Virágai világos ibolya színűek, levélnyelei hólyagszerűen felfújtak. Amerika trópusi és szubtrópusi vizeiben, de főleg az ártereken tömegesen szaporodik el. 1943-ban Józsa L. telepítette be az akváriumok legbecsesebb növényeit, a kriptokorinákat. Hatféle faj díszlett a medencékben és főleg ezek emelték meg az akvaristák szemében az egri vizek értékét: Cryptocoryne becketti Thwait, C. ciliata (Roxb.) Fisch. C. cordata Griff. C. hear410-