Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

teliana Jacobs. C. neveili Trimen. C. griffithi Schott. A C. griffithi kivételével ma is megvannak. A medencék alját sűrűn benövő kriptokorinák az alacsonyabb vízben néha virágoznak is. Legtöbb faj természetes lelőhelyén őserdei patakok mentén, mocsaras helyeken él állandó félárnyékban, ezért kevés fényigényűek. Fejlődésük optimális hőmérséklete 26 C fok. Jellegzetes sajátosságuk a víz fölött képződő virágaik különböző színű buroklevelei. Szaporodásuk indákkal, tarackokkal történik, de ha termést is fejlesztenek, célravezető a magvetés is. A trópusi eredetű Pistia stratiotes L. 1952-ben került Egerbe. A mutatós úszó növény azóta kipusztult. Néha a vizek tetején tömegesen elszaporodnak a békalencsefajok (Lemnaceae cs.). A keresztes békalencse Lemna trisulca L., a vízben lebegő faj, szártagjai hosszasak és egymással keresztben függnek össze. Az apró békalencse a Lemna minor L. és a bojtos békalencse Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid, gyors vegetatív szaporodásával hamar benövi a vizek tetejét. A békalencsék „levelei" módosult szárak, a világ legkisebb virágú növényei. Árnyékolásra alkalmasak. A PÁFRÁNY-ok közül néhány faj a vízben és a víz közelében él. A víz tetején úszó szögletes vízipáfrány Ceratopteris thalictroides f. cornuta Le Prieur (Parkeriaceae cs.) a levél szélein keletkező és onnan leváló sarjnövénykékkel gyorsan elszaporodik. A vízből kiemelkedő szeldelt leveleiken fejlesztik a spóráikat. (9/a, 9/b kép.) Hazájuk a trópusi Afrika. Ugyancsak a vízen úszó növény a rucaöröm Salvinia natans (L.) Ali. (SoAviniaceae cs.). A Tisza ;morotváiból került ide, azóta időnként elszaporodik a víz mentén. Hajtásain a levelek háromtagú örvben állnak, de az egyik levél gyökérszerű képletté módosult. Ennek p tövében helyezkednek el a mikro- és makrospóratartók. (10. kép.) A métely fű Marsiela quadrifolia L. (Marsileaceae cs.) kúszó szárú, 4 levélkéjű mutatós mocsári növény. Szépen díszítette a körmedence szélét és a zuhanyzó medence köveit. Valószínű, a buzgóbb akvaristák gyűjtőmunkája pusztította ki ezeket is. Hazánkban főleg a rizsvetésekben terjedt el. A zuhanyzó és a díszmedence terméskövein honosodott meg a szalagpáfrány Pteris longifolia L. (Polypodiaceae cs.). Valószínű, a volt érseki kertészet üvegházaiból került ide. Néha szükséges a ritkításuk. A levél lemeze 1—3 dm hosszú, szalag alakú, átellenes szárnyakból áll. Tél folyamán csak a víz közelében levő páfrányok maradnak meg zölden. Valamikor a vizek közelében párás helyeken díszlett a vénuszfodorka (Adiantum capillus veneris L.) és a hólyagpáfrány [Cystopteris fragilis (L.) Bernh.]. A tetszetős növényeket valószínűleg begyűjtötték. A MOHÁK közül két faj jelent itt akvarisztikai szempontból említést. Az egyik a víz felszínénél lebegő zöld vízimoha Riccia fluitans L. A másik a fontinálisz Fontinalis antipyretica L., amely nálunk oxigéndúsabb vizekben él. TJjabban betelepítették egy hidegebb vizű medencébe, ahol szépen díszlik. A halak ikráztatásának igen fontos növénye ez. Boros Ádám vizsgálatai alapján a következő mohafajok fordulnak még elő a medencék szélein, de legnagyobb tömegben a zuhanyzó me411-