Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

s ezzel érte el akvarisztika! növények száma a 28-at abban az időben Kovács István feljegyzései alapján. Kis egyedszámmal most is előfordul egyes medencékben. Igénytelen, gyorsan növekvő faj, világos zöld lombozata szép kontraszthatást eredményez a sötétebb levelű növényekkel. Levelei hosszúkás oválisak vagy hosszúkás elliptikusak, 1,5—4 cm hoszszúak és ,1 cm szélesek lehetnek, keresztben átellenesek. Elkeskenyedő alapjukkal szorosan ülnek a száron, csúcsuk többé-kevésbé lekerekített. A levéllemez világoszöld, vékony, épszélű. Szára 1—3 mm széles, hosszú elágazó, a csomóknál gyökerező. Szaporítása dugványozással, hőigénye 18—30 C fok, a túlzott fény leveleit megbarnítja. Hazái a India. A kankalinfélék (Primulaceae) családjának tagjai a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia L.) pár évvel ezelőtt főleg a kör- és a zuhanyzómedence széleit díszítette, de máshol is előfordult, mint víz alatti növény. E kecses, finom növésű, kúszó szárú növényke hazánkban is él árokpartokon, nedves, lápos helyeken, erdőkben. Heverő, vagy kúszó szárú növény, kerekded vagy tojásdad alakú levelekkel, sárga színű levélhónaljú virágokkal. A víz alatti életmódhoz is alkalmazkodik, de ekkor jobban kedveli a hidegebb vizet. Életereje több hónapi növekedés után elfogy és ezért időről időre meg kell újítani. Ma néhány víz alatti példányt lehet csak találni egy-két medencében. A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó helxine, (Helxine solei~ rolii) a meleg vizű medencéket szegélyezi. Nagy tömegben borítja be a mésztufa köveket, de megjelenik a falak tövében is. Ez a hajszál vékony szárú apró kerek levelű kúszó évelő, nálunk csak üvegházban áttelelő növény, itt a meleg párás környezetben jól megél. Hazája Korzika és Szardínia szigete. A hidőrfélék (Alismataceae) család tagja az amazonaszi kardfű Echinodorus brevipedicellátus (O. Ktze.) Buch., az utóbbi időben terjedőben van az egri medencékben is. Természetes lelőhelyén, Brazíliában az Amazonasz vidékén mocsarakban él. Mint mocsári növény, erősebb megvilágítás hatására hajlamos arra, hogy a víz fölé nőjjön. Erős növekedésű, mindkét végén kihegyezett levelei, sok tápanyagot kíván. Levelei kardalakúan hajlítottak („kardnövény"). A virágkocsány 1 méter hosszúságot is elérhet. A víztükör fölötti részén 4—6 egymás fölött álló fürtökbe rendezett virágörv képződik. Az alámerült növényeknél a virágkocsányokon nem virágörvök keletkeznek, hanem hajtásrügyek, amiből kis sarjnövénykék fejlődnek. Ezeket szaporításukra használják fel. A ledugványozott növénykéket meggyökeresedésük után lehet kocsányuktól szétválasztani. A növény 20—28 C fok meleget igényel. A hidőrfélék családjába tartozik még a hazai nyílfűnek (Sagittaria sagittifolia L.) két rokona is, a Sagittaria subulata (L.) Buchenau f. natans (Michaux) Smith = (S. natans Michaux) és a Sagittaria latifolia Willdenow = (S. chinensis Pursch.). A nyílfüvek nevüket víz fölé emelkedő legtöbbször nyüas vállú leveleikről kapták. A S. natans Mich, víz alatti formája az akváriumokban közismert vallizneriához hasonlít. Pár évvel ezelőtt még a zuhanyozó medence alját teljesen beborította, de a tisztogatások során kiirtották. Ma néhány medencében kis példányszámban él és szaporodik. Levelei szalag-alakúak, kb. 40 cm hosszúak és 8 mm szélesek (akváriumban 409-