Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Az oktató televízió külföldön Televízió az iskolában A II. világháború befejezése után az igen csekély anyagi veszteség tette lehetővé Amerika számára, hogy megkezdjék az igen költséges iskolatelevíziós kísérleteket, melyeket siettetett a tanterem és nem utolsósorban a tanár — főleg a természettudományokat tanító és a nyelvtanárhiány [9]. A számítások azt mutatták, hogy kifizetőbb az iskolatelevízió széles körű alkalmazása, mint a tanár, illetve tanteremhiány pótlása. A kísérletek összegét részben a különböző (pl. Ford) alapítványok, részben a reklámdíjak fedezték. A sugárzott leckék között ugyanis könyveket, biztosítást, élelmiszereket, sportegyesületeket stb. propagáltak. 1948-ban kezdi meg működését Philadelphiában az első iskolatelevíziós adó, az amerikai iskolatelevízió debütálását mégis 1953 januárjával keltezik. Ekkor történt ugyanis Baltimore-ban, hogy egy sztrájk elvágta a külvárosi közlekedést, ami lehetetlenné tette, hogy a gyerekek iskolába mehessenek. Tulajdonképpen ekkor sugározták az első iskolatelevíziós órát. 1954-ben már nyolc pedagógiai programot sugárzó kereskedelmi televízió volt Amerikában, míg 1957-re ez a szám 24-re növekedett. 1958ban az iskolatelevízió hallgatóinak száma cca. 12 millió volt. 1959-ben 43 adó sugárzott oktató műsort. 1960. július 1-én indította el 4,5 millió dollár kezdőtőkével a Ford-alapítvány a kimondottan iskolatelevíziós adásokat. Ebben az esztendőben Amerika 50 oktatási adója már 12 millió dolláros költségvetéssel működött. A repülőgépek segítségével sugárzott műsorokat 13 ezer alsó- és középiskola, valamint egyetem használta fel az oktatás kiegészítésére, a tantestület tehermentesítésére és a tantermek hiányosságából adódó problémák segítésére. Az 1950-es évektől egyébként 4 szervezet irányítja Amerikában a televíziós oktatást: Televíziós Oktatás Közös Tanácsa, Amerikai Nevelésügyi Tanács Televíziós Bizottsága, Rádió és Televízió Oktatási Szervezeteinek Nemzeti Szövetsége és a Nemzeti Televízió és Rádió Oktatási Központ. Európában az angol televízió (BBC, ITS) volt a mintakép, mely 1947től kísérletezett a következő formákkal: élőközvetítés, televíziós film, magyarázó tanár, illusztrált előadások, egy munkafolyamat bemutatása szakemberek által stb. Annak ellenére, hogy a Canterbury érsek úgy nyilatkozott, hogy ,,A televízió az iskolában katasztrófát jelent!", egyre gyorsabban terjedt és az 50-es években számos európai ország számára jelentett példát. A BBC iskolai adását ma már több mint 3000 iskola veszi át rendszeresen. Eredeti helyszíni filmfelvételekkel és dramatizált jelenetekkel olyan tanulmányi élményeket nyújtanak ezek a műsorok, melyek a hagyományos oktatásban nem volnának megvalósíthatók. A tanár munkáját segíti azzal a televízió, hogy serkenti, aktivizálja a tanulók fantáziáját. Sok milliós példányban adnak ki a műsorokról az iskolák tanulói számára színes, illusztrált füzetet. Franciaországban 1948-ban kezdődtek meg az iskolatelevíziós adások, melyeknek megszületését részben a tanulni vágyók számának gyors növekedése tette szükségessé. Jellemző, hogy még 1914 előtt 80 ezer gyermek 3* 35