Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

sítették, hogy kolozsvári szemináriumi helyét meghagytak, ekkor dolgozhatott Moger mellett mint segítő, ahogy erre, mint említettem, Nyulas Ferenc is hivatkozik, s Bergai maga is említi [99], Az első kérés sikertelensége nem törte le Bergait. Üjabb és újabb kérvényekkel ostromolta a Guberniumot, köz-ben azonban a Lyceumban orvosi és sebészi tanulmányokat folytatott. 1802-ben ismét először a Goldberg-féle alapítványt kérte, de Ferenczi azt még mindig lekötve tartotta [100]. Ezután azt kérte, hogy küldjék ki ösztöndíjjal Selmecbányára gyakorlatra, ez a fajta ösztöndíj azonban az ott tanuló diákok részére volt fenntartva [101]. Ekkor elkeseredésében azt kérte, engedjék meg, hogy tanulmányai folytatására gyűjthessen. Erre is elutasító volt a válasz (,,A Könyörgő kérése szokatlan lévén helly nem adathatik, hanem ügyekezzék maga boldogíttására más módot keresni") [102], Végül azután 1804-ben bekerült a Selmeci Bányászati Akadémiára. Ennek elvégzése után Zalatnán a bányabíróságnál viselt tisztséget („Regestrator et Taxator"). E tisztséget cserélte fel a professzori székkel. Több mint másfél évszázaddal később, ma nehéz megállapítani mind Bergai szakmai felkészültségét, mind emberi értékeit. Az ő idejében az egykor egyetemnek indult kolozsvári akadémia eléggé hanyatlóban volt, s ő maga sem tartozott a hajtóerők közé. Valószínűleg eléggé összeférhetetlen természetű volt, elég sok vitájának találjuk nyomát az Erdélyi Gubernium irattárában. Éppen ezeknek az egykori veszekedéseknek dokumentumait látva, nem lehet készpénznek venni azt a néhány jellemzést sem, amelyek róla szólnak. Az biztos, hogy — különösen felesége — pénzéhsége kellemetlen helyzetékbe hozta. 1815-ben Páll András „Királlyi Biro és Politiae Director" feljelentette, hogy „minden vásárokba több szekér vagy szán Búzát vásárolván már Szállása Búzával rakva van, és azt onnat szándékozik drágábban adatni". Korpos Pál kőrösfői paraszt pedig azt panaszolta, hogy hitelbe vett búzáját Bergai tizedik hete sem fizette meg. Emiatt fegyelmi eljárás indult a kémia professzora ellen, végül azonban négy gyermekére való tekintettel, az eljárást megszüntették. 1816-ban újra feljelentették „rendetlen élet, kétes erkölcs, gyanút keltő jellem" miatt, s az udvar el is rendelte, hogy „éber szemekkel figyeljék" [103]. Ügy látszik, az „éber szemek" nem látták a helyzetet ilyen sötétnek, vagy pedig a tanszéket nem tartották olyan lényegesnek akkor már, így megmaradt professzornak, sőt a lyceumi nyomdánál betöltött adjunktusi helyét sem érintették, később pedig 1843-tól 1848-ig a Lyceum igazgatói munkáját is ellátta. Professzori működésének első éveiben elég sokat foglalkozott kémiai kérdésekkel, a Gubernium rendszeresen hozzáküldötte szakvéleményezésre a különböző kérdéses ásványi anyagokat. Ö maga is végzett kutatómunkát, legalábbis több ízben kért és kapott ellátmányt arra, hogy ásványgyűjtő utakat végezzen [104], s hogy Erdély vizeit, levegőjét, kőzeteit, sóit vizsgálja, s használhatóságára javaslatot tegyen. Legértékesebbnek a Gubernium a mérai timsós kőre vonatkozo jelentését tartotta. Ezt — név feltüntetése nélkül — ki is nyomtatták [105]. A kéziratnak egy másolata az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában is megvan a szerző feltüntetése nélkül [106]: „A Mérai timsos föld Mineralogiai és Kémiai megvisgáltatásának rövid leírása." Kémiai szem320-