Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

le a természetrajz és a kórtan oktatásáért, valamint a nemes ifjak konvik­tusában ellátott funkciójáért járó összeget, s arra egy külön embert, ter­mészetesen orvost, alkalmazzanak. Ö maga erre a tisztségre vállalkozott volna [46], Intze véleménye sokat nyomott a latban, hiszen személyét már előzőleg szerették volna a Lyceum orvoskara professzorául megnyerni [47]. Az első jelentkezők között szerepelt Kováts László orvosdoktor is, aki a bécsi egyetemet, mint sok más tehetséges erdélyi fiatalember Goldberg­féle alapítvánnyal végezte el [48]. Érdeklődését a kémia iránt bécsi pro­fesszora keltette fel, aki. nyugati utazásáról akkor tért haza, s Bécsben elsőnek állott ki Lavoisier igaza mellett, amellett sok kísérlettel tette elő­adásait érdekesebbé. Kováts a kapott indítás alapján, amikor a legjobbak szokását követve több más külföldi egyetemet meglátogatott, szorosabban vett orvosi tudományokon kívül fizika, ásványtan és természetrajz terü­letén is igyekezett a legújabb eredményekkel megismerkedni, sőt alkotó módon ,,a már elért eredményeket megismételni, folytatni". Ásvány- és kőzetgyűjteményt is összeállított [49]. A pályázat kiírása előtt érkezett be még Frölich Józsefnek, az egri kanonokból erdélyi püspökké lett Batthyány gróf háziorvosának a kérvé­nye. Neki valószínűleg nem volt orvosdoktori oklevele, mert kérvényében csak bécsi éveire, s arra hivatkozott, hogy kollégáit akadémiai fokozatokra ő készítette elő, így az oktatásban is van gyakorlata. Ügy érezte, hogy ki­nevezésének nem lehet akadálya az, hogy nem erdélyi, s nem is magyar, mert Etienne sem volt az [50]. Eközben viszonylag gyorsan megtörtént az udvar döntése, amely el­rendelte a megüresedett állás pályázatának kiírását. Nem foglalt határo­zottan állást a tanszék megosztására vonatkozóan, de nem is zárkózott el előle [51]. A pályázat szövegét nyomtatásban is közzé tették, körlevélben tájékoztatták az erdélyi hatóságokat a pályázatról [52], s a magyarországi Helytartótanácsot is felkérték, hogy „nyilvános közleményben" tegyék azt közhírré [53]. A kémia oktatása ügyének ilyen nagy megbecsülésére nem sok hasonló példát tudunk e területről felhozni. Ennek alapján még több pályázat futott be, egyesek megújították elő­zetesen beadott kérésüket (így Nyulas Ferenc [54] és Gergelyffi And­rás [55]), viszonylag nagy számban jelentkeztek azonban bányász szakem­berek is, a tanszék esetleges megosztása ugyanis az ő jelentkezésüket is lehetővé tette. Egyetlen orvosdoktor jelentkezett akkor első ízben, Bartók József ab­rudbányai „physicus", az ő személyéről azonban különösebbet nem tu­dunk [56], A 28 éves „candidatus doctor medícinae", Kraity András Márton személye már különösebb figyelmet érdemel. Ö Zemplén megyéből kül­dötte el pályázatát. A bölcsészeti doktorátus birtokában volt, s rövidesen remélhette az orvosdoktori címet is. Elmondotta, hogy „Az elméleti és gya­korlati kémiát, gyógyszertant, valamint a természetrajzot, különösen az ásványtant a legjobb eredménnyel elvégezte" és „ezeket a tudományokat már harmadik éve gyakorolta, a földek preparálásában magát megfelelő fokra tökéletesítette". Azt is elmondotta, hogy egyéni kísérletezés érdeké­ben egy évet Selmecbányán töltött el, s egy fél évig Szomolnokon ismer­kedett a kohászat gyakorlatával [57]. Ennek az érdekes embernek későbbi sorsáról, sajnos, semmit sem tudunk. 311-

Next

/
Thumbnails
Contents