Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

A MARADVÁNYFÖLD KÉRDÉSEI HEVES MEGYÉBEN 1770-TÖL 1870-IG DR. SOÖS IMRE A jobbágyság történetének kutatása során a jobbágygazdaság egysége, a telek és annak szántóföldtartozéka jogosan köti le a kutató figyelmét. A telki szántóföld a jobbágyságnak ha nem is egyetlen, de legfontosabb termelőeszköze. A jobbágy társadalom belső mozgásának, rétegeződésének vizsgálatában tehát helyesen tekintjük kiindulópontnak a telekrészek aránya szerinti tagozódást, hiszen legalábbis a Mária Terézia-féle úrbérrendezés óta egy-egy községben az egésztelkes kétszerannyi szántóföldet használt, mint a féltelkes. Ujabban Sándor Pál több tanulmányában azt a figyelemre méltó megállapítást tette, hogy lényeges eltérés van az úrbéri szántóföldek és a ténylegesen birtokolt parasztföld terjedelme között, hogy a telkesek birtokát képező maradványföldek „általában számottevő nagyságúak, néhány esetben az úrbéres földeknél is nagyobbak voltak, sőt a maradvány- és irtásföldek birtoklása bizonyos mértékig a zsellérbirtok terjedelmét is meghatározta" [1]. Az általa idézett telekkönyv tanúsága szerint pl. Dusnokon a féltelkes annyi földet használ, amely bőven kiadna egy egész telket, 20 hold helyett 43 holdat, Pest megyében hat olyan községet sorol fel, ahol a maradványföldek terjedelme meghaladja az 1000 holdat, azok kiterjedése Dusnokon 2800, Érsekcsanádon 3200 hold. Simonfjy Emil vizsgálódásaiból is az derül ki, hogy Zala megye 11 községében a ténylegesen használt jobbágyföld több, mint kétszerese az úrbéri földnek [2], A jelenség oka itt is ugyanaz. Terjedelmes maradványföldeket is használ a jobbágy az úrbérieken felül. A nem úrbéri eredetű földek vizsgálata lehetővé teszi a jobbágyság rétegeződésének reálisabb szemléletét. Valóban hiba volna kizárólag a jogi kategóriák alapján mereven megvonni a jobbágyság rétegeződésének kereteit. Szükség van arra, hogy a vizsgálati eszközök között a történetistatisztikai kutatás, a jelenségek kvantitatív összetevőinek vizsgálata, vagyis Sándor Pál szavaival élve: „a jogi felszín alatt meghúzódó, gazdaságilag differenciált vizsgálat" is helyet kapjon. Kérdés azonban, vajon a jobbágy által egy adott időpontban — a mérnöki felmérés, vagy úrbéri elkülönzés pillanatában —- ténylegesen használt földeknek pusztán mennyiségi felsorolása nem hagy-e megoldatlanul számos fontos kérdést. Tehetünk-e biztos megállapításokat akkor, amikor a maradványföldek keletkezésének körülményeit figyelmen kívül hagyva, 253-