Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

pusztán azok terjedelméből akarjuk megállapítani a jobbágy magabírásának fokozatait? A földek jogi természetének meghatározása mégis elsősorban adja meg a kulcsot annak a másik kérdésnek eldöntéséhez, hogy végeredményben mennyivel került kedvezőbb helyzetbe a dusnoki jobbágy, ha féltelkesként nem 20 holdat, hanem 43 holdat használt. Mit fizetett a földesúrnak a többletföldek használatáért? A kilenced- vagy heteddézsmát bizonyosan megadta a többletföldek terméséből is. Szolgált-e kétszerannyi robotot, amióta földje kétszerakkorára nőtt? Mi az oka annak, hogy a földesúr szemében, a földesúri összeírásban továbbra is megmaradt féltelkesnek? A telekmennyiség a földszaporulat ellenére sem emelkedett, a féltelkes továbbra is féltelkes maradt, 43 holdja birtokában is csak annyit robotolt, mint a szomszéd községben a maradványfölddel nem rendelkező féltelkes a maga 20 hold úrbéri földje után. A földesúr vagy tisztje miért nem sorolta előbbre az ilyen jobbágyot a tényleges birtoknagyságnak megfelelően, az egésztelkesek közé? Talán mert rejtve maradt a szaporulat. Az még csak elképzelhető, hogy 200—300 hold többlet létezésére csak a mérnöki felmérés derít fényt, de kétséges, hogy '2000—3000 hold többletről a földesúrnak ne legyen tudomása. 2000 hold szántóföld 70 egész telek szántóilletőségének felel meg. Alig hihető, hogy 70 telek hatalmas mennyiségű robot és egyéb szolgáltatását kiengedje kezéből az a földesúr, aki egyébként egy-két telekért is pert indít. A földesúr bizonyosan megtalálta a módját, hogy a maradványföldek hasznát is behajtsa. S ha a földesúri haszonvétel természete, a fizetés módja különbözik az úrbéri szolgáltatásokétól, s inkább a majorságból bérelt cenzuális földek vagy irtásföldek természetét ölti fel, akkor a maradványföld elnevezés csak gyűjtőnév, alatta különböző jogi természetű földhasználatok bújnak meg. Az is gyakran előfordul, hogy a jobbágy a maradványföldekért nem fizet semmit, mert azok eredetileg rossz minőségűek, hasznavehetetlenek, jövedelmezőség tekintetében sem az irtásföldek, sem az úrbéri földek mértékét nem ütik meg s ha a földesúr az úrbéri földekkel azonos szolgáltatásokat követelne utánuk, akkor a jobbágy nem is vállalná fel azokat. Azt, hogy egy földdarab maradványföldnek minősül, első ízben a munkálkodó mérnök állapítja meg a felmérés során, egyszerű számítási művelettel: a meglevő telkek számát megszorozza az I., II., III., IV. osztályú községben törvény szerint járó egésztelki szántóilletőséggel, pl. Hevesben 26—-28—30—32 holddal. A szorzatot kivonja a ténylegesen használt szántóterületből, s ha többlet mutatkozik, ezt a földkönyvbe maradványként írja be. Annak eldöntése, hogy a többlet milyen természetű földhasználat folytán keletkezett, már nem a mérnök dolga, ez már jogi kérdés, ebben a felek közt létrejött úrbéri egyezség, vagy ha ez nem sikerül, az úrbéri törvényszék ítélete dönt a bemutatott okmányok, vagy tanúvallomások alapján. A tanúvallomásokból, vagy perbeli ítéletekből lehet kihámozni, hogy az eljáró mérnök által használt „maradványtcM" fogalom alatt esetenként milyen jogi természetű földhasználatot értettek, mit fizetett ezekért a jobbágy, mi lett a sorsuk az elkülonzés után. Az 25 4