Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Ipacs István nem akart lemondani ősei által termővé tett, általa gondozott, de földesúri fondorlattal tőle mégis elvett földjéről. Az új haszonbérlőt e földek használatába nem engedte. Ez azonban már nem sokat segített rajta. A szolgabíró jelentést tett a megyének. Kérte az alispánt ,,. . .méltóztassék oda hatni, e tárgy vég elintézésére nézve rögtöni végrehajtást eszközölni, hogy így mind a két fél tetemes károsodástól megmentessék, s méltóztassék Ipacs Istvánt minden erőszakoskodástól szigorúan eltiltatni. Költ Leleszen, április 28-án 1849. Nánásy Ignác szolgabíró" [42]. Az irtások ügye a kormányt is foglalkoztatta. Deák Ferenc igazságügy-miniszternek a függő úrbéri kérdések rendezésére szánt, de törvényerőre nem emelkedett, 1848 szeptemberi kormányjavaslata a: Törvénycikkely az 1848-dik évi 9-dik t. cz. folytán szükséges intézkedésekről, az irtványföldek kérdésében kompromisszumos megoldást tartalmazott. Nem vette el a majorságinak tekintendő irtványföldeket a földbirtokostól, de' módot adott a jobbágynak bizonyos irtványok megszerzésére. Az 1816 év előtt keletkezett, valamint a jobbágynak az úrbéri perben átadott irtásföldekre a IX. t. cikket alkalmazta. Vagyis azok állami megváltással kerülnek a jobbágyok tulajdonába. Viszont az 1816. év után keletkezett irtványokat a földbirtokosok, ha az irtásról szóló szerződésben a visszaváltásról nem mondtak le, visszaválthatták [43]. Vukovics Sebő igazságügy-miniszter 1849 tavaszán kidolgozott javaslata ennél is tovább ment. Az irtásföldeket, a többi más nem úrbéres, de jobbágy kézen levő földekkel együtt állami kármentesítéssel juttatta volna a parasztok tulajdonába. (A törvényjavaslat megszületésének körülményeire és annak tartalmára még visszatérünk). Végül is az irtásföldek ügyét az 1853. március 2-i úrbéri nyílt parancs, illetve az 1871. évi országgyűlés rendezte. Az 1853. évi nyílt parancs csak az úrbéri állományba foglalt irtásokat engedte át a jobbágyoknak állami megváltással, „az eredetileg s egyedül életfenntartás végett átadott irtások az irtásos-telepes községek s az örök időre átengedett földek szintén a jobbágyok birtokában maradtak, de a megváltást ezekben az esetekben maguknak a jobbágyoknak kellett megfizetniük. Minden más irtást a földbirtokos visszaválthatott, azonban az ilyen irtásföldeket 1853-tól vagy a szerződés lejártától számított 3 éven belül vissza is kellett váltania, különben a visszaváltás joga elenyészett" [44]. 3. Szőlőföldek A szorgalmi földek másik csoportját a szőlők alkották. Ezek is — miként a szerződéses és az irtásföldek — a földesúr majorsági földjeihez tartoztak. (Természetesen voltak úrbéri telken telepített szőlők is, bennünket most azok a szőlők érdekelnék, amelyék földesúri földön létesültek.) Az előzőkben láttuk, hogy a szerződéses földek és az irtásföldek körül a 48-as törvények kibocsátása után milyen vihar támadt. A szőlőföldek viszonylatában ez csak még fokozódott és bizony nagyon sok izgalmat okozott. Következett ez a szőlcföldek különleges voltából. 230-