Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

Később ezen irtásföldek felméretvén fél telki állományképpen édesatyám kezelésére, apám elhunytával pedig az enyimre jutott, melytől is valamint édesapám adózott, úgy én is Almásy István úrnak szolgáltam évenkint 12 szekeres és 8 gyalog napszámokat és mivel terméseim nem dézsmáltatván, fizettem készpénzül 60 váltóforintokat. A királyi dézsmát ellenben mindég természetiben kelletvén kiadnom. — Azontúl a nemes vármegye részére is adót fizettem, búza, zab, széna és szalma részleteket, mint bármely féltelkes adózó rendesen kiszolgáltattam. Űtcsinálást, ölfavágást és hordást, és más előfordult közterheket szintén viseltem. A legközelébb múlt 1848 évben egyik fiam mint nemzetőr, a kulai táborba berendeltefkkel hasonlóképpen 7 heti hadiszolgálaton oda volt és ha az Ország szüksége úgy kívánja, a négyéves katonát is teljes készséggel kiadom. (A Délvidéki lázongás lecsendesítésében a megye nemzetőrei Lenkey Károly őrnagy vezetésével vettek részt. Kulán táboroztak. A. F.) Szóval, valamint eddig mindennemű közterheket pontosan viseltem, úgy ennek utána is híven fogok tenni mindent, mi az említett féltelek földem után kiszolgáltatni rendeltetik". Az eddigiekből Ipacs István személyében egy végtelenül becsületes jó szándékú, törvénytisztelő és hazáját szerető jobbágy képe bontakozik ki. Ügye világos. A Mária Terézia előtti irtás, az urbárium behozatal után jobbágytelekké változott. Jobbágytelek melletti döntő bizonyítéka, hogy állami adót fizetett. Az, hogy a dézsmát pénzben rótta le, nem teszi kétségessé földje úrbéri voltát, hiszen taksások egyaránt lehettek úrbériek között éppúgy, mint a curialistáknál. Ipacs István telke tehát olyan föld, melyre vonatkozik az 1848. é. IX. t. c. jótékonysága. Meg volt erről győződve Ipacs István is, aki ezért az 1848. évre esedékes 60 váltóforintot már nem fizette meg a földesúrnak, hanem „a többiekkel együtt élvezte az édes szabadság boldogító áldását". ,,De mély fájdalom váltá fel édes reményemet — panaszolja tovább Ipacs István — mivel a legközelebbi napokban tisztelt Almásy István úr Márai tiszttartójától azon szigorú parancsot kaptam, miképpen az érdeklett féltelek földemtül 1848 évre megfizetni elmulasztott 60 vfr-t azonnal, idő haladék nélkül megfizessem, mert különben ha nem teljesítem, azon földek birtokában tovább meg nem hagy, hanem azt tőlem irgalom nélkül elveszi s másnak fogja kiadni, én pedig földönfutóvá maradhatok tíz személyből álló házi családommal együtt". A vármegye úgy látta, hogy a rendesen adózó és a közterheket szabályosan viselő Ipacs Istvánnak igaza van. Az alispán elrendelte: „Nánásy Ignác szolgabíró tegyen e szegény ember ügyében körülményes vizsgálatot. Kivilágosodván állításának valósága, az illetéktelen követelésektől az uraságot tiltsa el". Nánásy Ignác szolgabíró hozzáfogott Ipacs István panaszának a kivizsgálásához. Először Ipacs Istvánt hallgatta meg. Ö bemutatta a helység bírája, törvénybírója és a nemesek hadnagyának aláírásával ellátott és a helység pecsétjével hitelesített Bizonyságlevelet. A helység elöljárói mindenben Ipacs István igazát bizonyították. „A földesúrnak robot és kilenced fejében fizetett 60 vfr-on túl a vármegye részére a kivetett terheket 228-