Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

fizettek utána mérsékelt díjat, amit a földesúrnak évenkint természetben, vagy pénzben róttak le. Az irtással az iparkodó jobbágy meg tudta növelni szorgalmi földjét. Ezáltal jobb életkörülményeket tudott magának és családjának biztosítani. De ezen túlmenően is nagy jelentőséggel bírt az irtásföld. Tudjuk, hogy a jobbágytelek örökösödés folytán osztódott. Nagyon sok jobbágy feje felett ott lebegett a földtelenség réme. Ettől a keserves lidércnyomástól is menekülést jelentett az irtásföld létesítése. Találóan jegyzi meg a Budapesti Hírlap cikkírója: az irtásföld létesítése „ugyanolyan fontos eszköze volt a jobbágy gyarapodásának és földszerzésének, mint hajdanában nemeseinkre nézve a hadiérem, vagy honalkotó őseinknél a foglalás" [34]. Különösen a házas és házatlan zselléreknél — akiknek a száma a feudalizmus utolsó szakaszában aránytalanul megnövekedett — volt létfontosságú az irtásföld, mivel legtöbbször csak így tehettek szert megélhetésük biztosítására oly fontos némi kis földecskére. Igaz, a földesúrnak joga volt ahhoz, hogy az ilyen földet — a befektetett munka értékének lefizetésével — a jobbágytól visszavegye, de a XVIII. századig erre nem igen került sor. Mária Terézia úrbérrendezésekor sok irtásföld alakult át jobbágy telekké. Az új irtások létesítése is nehezebbé vált azzal, hogy a törvény azt a földesúri engedélyhez kötötte. A XVIII. század végével az irtásföldek fölött is megkondult a lélekharang. A földesúri majorság mindenáron való növelésével együtt, egyre nagyobb mértékben került sor az irtványföldek visszaváltására. A királyné úrbáriumának helyére lépő 1836. évi jobbágytörvény egy lépéssel tovább ment és kimondta: ,,az engedély nélkül tett irtásokat a földesúr térítés nélkül visszaveheti" [35]. Különben az 1836-os jobbágy törvények lényegében az eddigi gyakorlatot tartották fenn és a VI. t. c. 1. §-a egészen pontosan körülhatárolta az irtásföld visszaváltásának körülményeit, módjait. 1848-ra az irtványföldek visszaváltásának folyamata már túljuthatott a csúcsponton [36]. De a régi seb még sajgott és égetett, s ezek a sebek most ismét felfakadtak és gyógyításra vártak. A hasznoshutaiak az igazságügy-miniszternek panaszolják, hogy: „a földesuruk által úrbéri szolgálattételre köteleztetnek s hogy irtásföldjeiket tőlük elszedte" [37], Hasonló régi sérelmet takar Nagy Mátyás és Bagó János hasznosi lakosoknak panasza is. Az igazságügy-miniszter válaszlevelében erről a következőket olvashatjuk: ,,Nagy Mátyás és Bagó János folyamodásaik, melyeknek egyikében amaz fertály telki földeinek állítólag minden kárpótlás nélkül még 1815-ben, másikában pedig az utóbbi nevezett fél telki illetőségének, az uradalmi tiszttartó által állítólag bosszúból, az 1834-ik évben történt erőszakos elvételét panaszolja — a Megye Közönségének tárgyalás, elintézés s teljesítendőkről adandó kimerítő jelentés végett, visszavárás mellett küldetnek át. Bpest, július 19-én 1848. Deák Ferenc ig. min. "[38] — (Itt fennforoghat a kibecsültetésnek — az előbbiekben tárgyalt — esete is. Sajnos, az Egri Állami Levéltárban sem az ügyre vo226-