Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

íéhetett számítani, hogy a súlyosabb követelések a szerződés megszűnéséhez vezetnek, s így a föld a parasztok kezéből visszaszáll a földesúréba. Ezt látjuk az aldebrőiek esetében. „Aldebrő helység bírája és hitesei azt panaszolják a megyének, hogy a földesúr a balpüspöki puszta után a haszonbéri összeget mindig feljebb emeli. Határuk további csendes birhatásában magukat megerősíttetni s a haszonbér bizonytalansága tekintetében pedig a földesuraságot figyelmeztetni esedeznek" [31], Az ország különböző helyeiről fel-felhangzó paraszti kérelmek, panaszok, viszálykodások áradatával szemben a kormány mégis cselekvésre kényszerül. Deák Ferenc az úrbéri törvények továbbfejlesztésére benyújtott szeptemberi törvényjavaslata foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A törvényjavaslatban — többék között — szó volt a majorsági jobbágyföldekről és a curiális zsellérekről is. A javaslat szerint a jobbágy kezén levő majorsági földeket nem lehetett a jobbágyoktól elvenni, ha azt örökös szerződéssel szerezték megválthatják. A majorsági zsellérekre vonatkozóan pedig 1848 szeptemberében a törvényjavaslat vitáján már határozat is született. Mégpedig olyan határozatot fogadott el az országgyűlés, hogy a curiális jobbágyok házait és házhelyeiket elvenni nem lehet, azok az állam által megváltandók. Ha azonban a zsellére nem maga építette a házát, hanem a földesúr, akkor az a földesúr tulajdona marad, s azt megváltani nem lehet [32j. A törvényjavaslatból törvény, Jellasics támadása következtében nem lett. A törvényjavaslat vitáját elhalasztották nyugalmasabb napokra. Sajnos erre már nem kerülhetett sor. A kérdés azonban továbbra is felszínen maradt. Jelentős lépést jelentett előre a jobbágyfelszabadítás terén Kossuth Lajos rendelete. A hivatalos lap 1849. április 23-án megjelent 85. száma a Függetlenségi Nyilatkozattal együtt közölte,ezt a nagy jelentőségű rendeletet. Kossuth Lajos alapvetően fontos intézkedése az volt, hogy pontosan meghatározta és a korábbi magyarázatokhoz képest ki is szélesítette a felszabadult úrbéri föld fogalmát, a vitás esetekben pedig a jobbágynak a birtokon belül hagyása mellett a földesúr kötelességévé tette annak a bizonyítását, hogy a kérdéses telek nem úrbéres, hanem majorsági jellegű. A rendelet tehát következetes és igazságos végrehajtása esetén, a vitás földek nagy részét a parasztoknak juttatta volna, mert a bizonyító eljárás inkább a parasztoknak kedvezett, s nekik biztosította a birtokon belül való fellebbezés jogát is [33]. 2. Irtásföldek A szorgalmi földek csoportjába tartoztak az irtásföldek. Amíg azonban — az előbbiekben tárgyalt maradványföldek jogilag úrbérinek voltak tekintendők, addig az irtásföldek, a szerződéses földekhez hasonlóan majorságinak számítottak. Az irtásföldet a jobbágy a földesúr birtokán erdőből, bozótos, gazos gyepből, vagy mocsaras, lápos területből a maga szorgalmas munkájával tette termővé. Eredetileg nem tartozott a jobbágy telekhez. Állami adót nem kellett utána fizetni. Csak a földesúri tulajdonjog elismeréseképpen 15 225