Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

suk érdekében semmi sem történt. Kezdetben úgy gondolták: róluk csak megfeledkeztek, de ha kérő szavukat meghallják az ország urai, minden bizonnyal megváltoztatják ezt az igazságtalanságot. Hiszen nem kérnek ők sokat, csupán egy kis földet, rétet, legelőt ami igénytelen megélhetésüket biztosítaná. Bizalommal küldték Apc helység zsellérei is folyamodványukat az igazságügy-miniszternek. Azt kérték, hogy ,,a bekövetkező tagosításkor a legelőn kívül számukra is hasíttassék aránylagos szántó és rétföld". A szegény zselléreknek azonban csakhamar csalódniuk kellett. ,,Apc helység zselléreinek folyamodványát — mondja a miniszteri leirat — a megye közönségének azzal teszem által, hogy a folyamodókat kérésük törvénytelenségéről felvilágosítássá. Budapest, május 19. 1848. Deák Ferenc ig. miniszter" [28]. Detk helység zselléreinek folyamodványát pedig „mely szerint külső földekért esedeznek" azzal a meghagyással közli a megyével, hogy „e kérelem érdemeit az illetők kihallgatásával, arról váljon annak fennforgó helybeli körülményekhez képest valamely törvényes alapja legyen-e, jelentést tegyenek. Bpest, június 2-án Deák Ferenc ig. min." [29]. De nemcsak a volt jobbágyok törekedtek arra, hogy minél több földet mondhassanak magukénak, hanem a földesurak is. Régi módszerekkel élni, pl. a kibecsültetés fentebb említett, 1836. évi törvény paragrafusait alkalmazni már nem lehetett, de nem is volt tanácsos. Most mindenekelőtt majorságinak kellett állítani az elvenni szándékolt telket, aztán valami okot kellett keresni annak elvételére. „Kovács János dorogházi lakos 1848 június 9-én azt panaszolja, hogy nagyatyja által bírt és atyjától örökölt fél sessio birtokábul Ötlik Ákos földbirtokos ki akarja vetni". — Az okot a bizottmányi ülés jegyzőkönyve nem említi. Valószínűnek tartjuk, hogy Kovács János beszüntette a régi szolgáltatások teljesítését és a földesúr ezért akarta tőle a földet elvenni. — A vármegye a szolgabírót bízta meg az ügy barátságos elintézésével, de egyúttal arra is felhívta a szolgabíró figyelmét, hogy „ha a barátságos megegyezés nem sikerülne, akkor is tiltsa el a földbirtokost az erőszakoskodástul" [30]. A megye határozata figyelemre méltó. Először: valószínűleg nincs meggyőződve a földbirtokos igazáról (hogy a kérdéses föld majorsági eredetű), másodszor: a volt jobbágyok nagy offenzívájának idején — mikor is minden telkiállományon felüli birtokukban levő földet tulajdonjoggal bírni törekedtek — nem volt tanácsos a parasztok különféle, régi időkre emlékeztető, erőszakoskodásokkal provokálni. Ilyen provokációk könnyen vezethettek volna a földesúri kezelésű allodiális földek elleni támadásra. Ezt pedig minden körülmények között el kellett kerülni. És végül: a megyét a földesurak durva erőszakoskodásainak eltiltásakor nemzetvédelmi szempontok is vezethették. Az ellenforradalom fegyveres támadásra készült. Egyre sürgetőbbé vált az ország védelmi erejének fokozása. Ezt viszont a parasztság megnyerése, de legalább megnyugtatása nélkül nem lehetett megvalósítani. A majorsági föld megszerzésére vagy visszaszerzésére eredményesebb eszköznek látszott az az eljárás, amikor a földesúr emelte a szegődményesek szolgáltatásait, súlyosbította a szerződés feltételeit. Ez esetben arra. 224-