Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Újabb adatok a bélcsatorna submucosájának a beidegzéséhez

val, de nincsenek összhangban Sotelo, J. R. (1954), megfigyeléseivel, aki szerint az ember vastagbelében és végbelében az idegrostok egy része a Lieberkühn-f. mirigysejteken terminális végbunkót alkot. c) A submucosa ajjerens rostjai és receptorai A bélcsatorna afferens rostjainak, ill. receptorainak a tanulmányozása igen fontos neurohystologiai kérdés, hiszen a bélcsatorna működését szabályozó reflexek kiindulópontját a centripetális idegek periferikus végződéseinek az ingere alkotja (Pavlov). Bár az utóbbi időben mindinkább szaporodnak a bélcsatorna sensoricus beidegzésére vonatkozó adatok, még ma is leírhatjuk Ivanova, T. C. 1952-ben elhangzott megállapítását, hogy a bélcsatorna sensibilis beidegződésének az alaktana nincs tökéletesen kidolgozva. A tunica muscularisnak, ill. az izomzat dúcainak az afferens beidegzését tárgyaló legfontosabb munkákat egy korábbi tanulmányomban [3] értékeltem. Már akkor rámutattam, hogy egy-két dolgozat kivételével, a halak bélcsatornájának az afferens beidegzését még nem tanulmányozták kielégítően. Ugyanígy állunk a tunica mucosa, ill. a tunica submucosa esetében is. A mucosa és submucosa afferens beidegzésével kapcsolatosan, a negyvenes években sok értéked adattal szolgált Sotelo, J. R. Majd De Castro (1950) is foglalkozik a gyomor afferens idegeivel, de Sotelo preparátumainak személyes ismerete ellenére is azt írja, hogy az extrinsic eredetű afferens rostokon idegvégződések kétségtelenül ismeretlenek. (. . .,,the mode of ending of the extrinsic afferent fibers on which existenc there is no doubt, is unknown.") Sotelo (1945) később 5—7 hónapos emberi embriók és 1—2 hónapos macskák vastag- és végbelében kétségtelenül kimutatta a nyálkahártya idegrostjainak terminális arborisatióját, de különösebb, a receptorokra jellemző végződési formákat nem talált. Sotelo vizsgálataival polemizálnak, ill. eredményeit részben megerősítik a japán kutatók. Shimoda (1954) kutya, Niizuma (1955) denevér, Seto (1956) emberi végbél farki részének, Takahashi; Numata; Sugamata; Tokumitsu (1956) a macska végbelének a nyálkahártyájából irtak le, a mirigyek végkamrái és a véredények körül látható, szabadon végződő, myelinhüvelyes, egyes elágazó idegrostokat, de ugyanúgy, mint Sotelo ők sem találtak sajátságos receptorokat. — Jelentős adatokat szolgáltatnak Kolosov, N. G. és munkatársai, akik közül többen a Bikov és iskolája (Csernyigovszkij, Alexejov, Gyelov, Rikkl és mások) által, élettani kísérletek során igazolt, interoceptív feltételes reflexek morfológiai elemeinek a vizsgálatával foglalkoznak. Bár a hal bélcsatorna submucosájának a receptoraira vonatkozóan nem közölnek adatokat, mégis megemlítem, hogy különböző gerincesek bélcsatornájának a submucosájából az előbb említett kutatókkal szemben, már sajátságos receptorokat írnak le. Igv pl. Ivanova, T. C. (1952, 1955) a macska vékonybelének a submucosáiában és az ember vékonybelének a mucosájában szétterülő, fonadékszerű, „diffúz típusú" idegvégződéseket talált, továbbá a vékonybél vér'477