Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Újabb adatok a bélcsatorna submucosájának a beidegzéséhez

edényein is idegvégződéseket figyelt meg. Mindkét féle idegvégződést kemoreceptornak tartja Lebegyeva élettani kísérletei alapján, aki szerint a vékonybélben a kemorecepció erősen kifejezésre jut. — A legújabb eredmények közül emlékeztetünk még Kadanoff, D. és Cuckov (1965) bolgár kutatók tanulmányára, akik az ember canalis analisának a mucosájából, különböző típusú betokozott és be nem tokozott idegvégtesteket írtak le. Ha a közép- és utóbél mucosájának és submucosájának az afferens beidegzésére vonatkozó eredményeket összegezzük megállapíthatjuk, hogy az eddigi vizsgálatok csak a hám, ill. a mirigykamrák körül mutatkozó egyszerű, vagy elágazó terminális rostokat, és a submucosában szétterülő „diffúz típusú" idegvégződéseket mutattak ki, de nem tesznek említést olyan esetekről, amikor az afferens rostokon sajátságos terminális receptorkészülék van, amely egyrészt a submucosa szöveti elemeinek, másrészt a submucosa véredényeinek a működési állapotát registrálja. Vizsgálati anyagom, a halak bélcsatornája azt a kellemes meglepetést szolgáltatta, hogy a submucosában alakjuk, helyzetük, a szöveti elemekkel való kapcsolatuk, vagyis morfológiai nézőpontok alapján ítélve, különböző rendeltetésű receptorok vannak. Az előbbiek során szóltam arról, hogy a submucosa-fonadékot a sejtek mellett, vékony és vastag rostok alkotják. Többségben a vékony idegrostok vannak, amelyek valószínűleg sympathicus eredetűek. Ha a másodlagos rostnyalábokat erősebb nagyítással követjük, azt látjuk, hogy egyes rostok kiválnak belőlük, majd erősen hullámossá, kanyargóssá válva messzire futnak és a kötőszöveti sejteken, vagy azok között, finom, kicsi végbunkóban végződnek. (4—5. ábra.) Megfigyeltem olyan vékony idegrostot is, melyen megnyúlt, hullámos szélű, a végén kihegyesedő, fibrillás szerkezetű, nagy végbunkó volt. (5. ábra) — Ezeknek a végbunkóknak az élettani működésére vonatkozóan csak elképzeléseink lehetnek. De ha feltételezzük Bikov élettani kísérletei alapján, hogy az idegvégződések ki vannak téve a sejtekben, szövetekben képződő anyagok hatásának, ill. ingereinek, akkor ezeket a végbunkókat chemoreceptoroknak tarthatjuk. A vastag idegrostok száma nem nagy. Csupán egy, a véredényekhez közelebb, két vastag rost halad az elsődleges idegrostnyalábban. A rostnyalábokból önállóan ritkán lépnek ki, de amikor a rostnyalábot elhagyják, szinte azonnal egy rendkívüli nagyságú, ezüsttel intenzíven impregnálódó, terminális bunkót képeznek. Leggyakoribb az az eset, különösen a véredények mentén haladó vastag rostok tekintetében, hogy a terminális bunkó, magában az elsődleges rostnyalábban fekszik. — Alakjuk nagyon változatos. Tipizálásuk szinte külön tanulmányt igényel. Vannak lekerekített, megnyúlt körte alakúak (6. ábra). Vannak a végükön kihegyesedők, hullámos szélű csőrre hasonlók (7—8—9. ábra) és olyanok is, melyeknél a „csőr" hegye, mint a ragadozó madaraknál, visszahajlik (10. ábra). Csak ritkán nyúlik ki belőlük terminális rost (11. ábra) és mégritkábbak az olyan végbunkó-rendszerek, melyeknél a terminális roston egy kis ultraterminalis bunkó képződik, amiből finom, de a végén kissé szétterülő ultraterminalis rost '478