Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Kovács Vendel: A megfigyelés mint fejlődő tanulói tevékenység

válaszokat kapunk: „Mikor húzták, letörött a levele." „Ezt fogta meg nagyapó." „Nagy levele volt a répának." Egy másik kísérletünk eredménye is azt mutatja, hogy a tanuló szívesebben beszél arról, amit hallott és idegenkedik az önálló megfigyeléstől, illetve a megfigyelés eredményeinek beszámolásától. Az 514 harmadik osztályos tanuló közül csak mintegy 25% támaszkodott erőteljesebben az eléje tett hőmérő szemlélésére mondatalkotás közben. A többi a tanultakból, a hallottak alapján idézgetett inkább, függetlenül a látottaktól. Pedig határozottan azt a feladatot jelöltük meg, hogy ezt a hőmérőt nézzék és a látottak alapján írjanak mondatokat. Az említett 25% közül azok, akik nem tudtak miből idézni, azok is értelmesen írtak, de keveset. Kevesebbet mint azok, akiknek volt miből idézniök. Viszont akik többet írtak, azoknak a mondottöbbletét mechanikus idézgetések tették ki. A gyermeket sokáig nem zavarja, ha olyant mond egy jelenség észlelése közben, ami a mostani közvetlen észlelés alapján nem mondható róla. Tud valamit a jelenségről, s amit tud, azt mondja anélkül, hogy a megállapításnak megfelelő tükröződésre felfigyelt volna. Megfigyeltük pl. hogy több első osztályos tanuló nézte a képet, mert erre utasította a tanítója, s mégis olyan mondatot mondott, amelynek a tartalma az adott képről nem olvasható le. Ez természetesen még a szerencsésebb eset, mert a tanító ilyenkor újbóli figyelésre szólíthatja fel a tanulókat. Gyakori azonban az is, hogy a tanuló elfogadható mondatot mond. A mondat megfelel annak is, ami a képen észlelhető, még sincs köze a kép szemléléséhez. Az egyik első osztályban pl. minden tekintetben kifogástalan mondatok „születtek", miután felsorolták, hogy milyen személyek és tárgyak láthatók az olvasókönyv 9. lapján található képen. A mondottak tartalmából joggal következtethettük, hogy azok a kép gondos szemlélése alapján születtek. Mégis, mikor ellenőriztük, hogy milyen képet nézegettek a tanulók, azt tapasztaltuk, hogy az osztály tanulóinak mintegy fele előtt más oldalon volt kinyitva a könyv, s nem a kijelölt képet szemlélték. De még akik á megfelelő képet nézték, azok közül sem tudott mindenki egykönnyen rámutatni a kép azon részére, amely első sorban tükrözte a mondat tartalmát. így kérdésessé vált, hogy a megszületett mondatokban mennyi szerepe volt a tanító sugalmazásának, a tanuló emlékezetbeli találékonyságának, a felületes rátekintés alapján létrejött asszociációk véletlenül sikeres hatásának. Egyéb megfigyelések alapján is indokoltan állíthatjuk, hogy számos olyan mondat, amelyet mi tanítók a tanulók részéről megfigyeléssel megalapozottnak ítélünk, nélkülözik a komolyabb előzetes szemlélődést Ezzel függ össze az a tapasztalat is, hogy a tanulók gyakran ki 7 97