Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A tanszékek nevelő munkája, különös tekintettel az eszmei-politikai nevelésre

ségét hangsúlyozzuk, semmiképen nem szeretnénk csökkenteni annak az elvnek a szerepét és fontosságát, amely szerint a felsőfokú oktatásban a közvetett módon érvényesülő hatásoké az elsőbbség, amelyeket a hallgatóknak önállóan és nagyobb felelősséggel kell feldolgozniok és érvényre juttatniok az önnevelés gyakorlatában. IV. A nevelői ráhatás néhány kérdése A nevelőhatáson általában azt értjük, hogy a nevelő (környezet) részéről kiinduló céltudatos és tervszerű ráhatások a növendékben pozitív pszichológiai reakciót váltanak ki, azaz pl. a hallgató a megismert igazságokat elfogadja, magáévá teszi és beépíti személyisége egészébe. A hatásnak ez a módja és formája a hallgató további fejlődése, a személyiség strukturálódása szempontjából jelentős, és kihatása, aktivizáló ereje inkább a jövőben várható. — A ráhatás eredménye megnyilvánulhat azonnali cselekvésben is, tehát a viselkedés, az életmód, a tervezés, a feladatokhoz és emberekhez való viszonyulás azonnali módosulásában. A nevelőhatás mindkét formája egyaránt szükséges. Az első inkább a nevelés célját magában foglaló emberideál alakulásában játszik fontosabb szerepet, a másik pedig azoknak a mindennapi gyakorlati készségeknek és magatartásbeli formáknak a kialakításában, amelyek az egyént a nevelési cél irányában való mozgásra képesítik. Végsőfokon tehát mindkét hatásforma azonos irányba mutat, s egymást kiegészítve segíti a nevelő folyamat realizálódását. A nevelőnek természetesen számolnia kell azzal, hogy nem minden ráhatás válik pozitív hatóerővé. Vannak, amelyek teljesen közömbösek maradnak a hallgató továbbfejlődése szempontjából, mások pedig éppen negatív hatást váltanak ki, tehát pl. ellenkezést, tiltakozást, kiábrándulást, felháborodást, esetleg reményvesztést, sőt további kihatásukban cinizmus, pesszimizmus forrásai lehetnek. A nevelői ráhatásnak ez a sokfélesége teszi szükségessé, hogy az egyes feladatok megtervezése és kivitelezése során ne csak az a szempont vezessen bennünket, hogy mit és hogyan akarunk megvalósítani, hanem az is, hogy pl. egy-egy előadással, gyakorlattal, kirándulással, főiskolai rendezvényen való szerepléssel, megjelenésünkkel, vagy elmaradásunkkal milyen nevelői hatást válthatunk ki, és hogy azok a hatások pozitív, vagy negatív irányba mutatnak-e. Ez a kérdés azért fontos, mert az aktív ráhatásnak megvannak a feltételei. E feltételek közül különösen is fontos az egységes nevelői ráhatás és a nevelő személyében rejlő hatóerők. Egyéb hatótényezőkről ez alkalommal nem lesz időnk szólni. 1. A nevelés egysége

9 mint a nevelés sikerének egyik tényezője ismert tétele a pedagógiának, de egyetértést ma sem találunk értelmezé8. Főiskolai vonatkozásban a feladatok részletezőbb áttekintését lásd: Megyeri János: A tanszék munkájának néhány alapvető problémája c. dolgozatát. (F. Okt. Sz. 1980/3. sz.) 89