Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A tanszékek nevelő munkája, különös tekintettel az eszmei-politikai nevelésre
zetes és szilárd álláspont nem tapasztalható. A korszerűség értelmezésében mi is találunk egyoldalúságokat hallgatóink szemléletében 7. Ügy tűnik, hogy a fogalom felszínes használata miatt korszerűnek csak az újszerűt, vagy annaklátszót tartják, ami szemben áll a tegnapival. Még nagyobb hibának tekintjük ezzel a fogalommal kapcsolatban a tartalmi kérdések háttérbe szorulását. így válhat többek között a szakállviselés a modernség szimbólumává. Az etikai normák félreállitása, a köteles tisztelet elhanyagolása is korszerűnek tűnik. Sok fiatalnál a fiúk és lányok kapcsolatában a teljes szabadosság látszik korszerű magatartásnak. Az sem megnyugtató, ha a korszerűségnek olyan értelmezésével találkozunk, mintha az csupán a technikai haladás ügye volna, vagy csupán a forma, a megjelenés kérdése. E helytelen értelmezések miatt szorulnak háttérbe a tartalmi kérdések, a humánum egyetemes értékei, de a szocialista módon való gondolkodás és magatartás igénye is, ami pedig igazán a legkorszerűbb volna. Az ideológiai-politikai kérdések és fogalmak terén tapasztalható bizonytalanságok és torzulások egyaránt arra hívják fel figyelmünket, hogy erőteljesen karoljuk fel vitaköreinket az eszmei tisztánlátás elősegítése érdekében. Ebben a folyamatban a tanszékek, illetve az oktatók közreműködését azért nem nélkülözhetjük, mert hallgatóink magukra hagyva minden jó szándék mellett sem tudják biztosítani azf a színvonalat és meggyőző erőt, amelyre itt szükség van. A csoportos foglalkozások területén főiskolánkon igen jó kezdeményezésekkel is találkozunk éppen az eszmei, fogalmi tisztánlátás szempontjából. így pl. tudunk arról, hogy az irodalmi tanszék dolgozói kéthetenként szabad beszélgetésre hívják össze az egyes évfolyamok hallgatóit. Ezeken a vitaszerű beszélgetéseken a hallgatók és a tanárok mint egyenrangú felek mondják el véleményüket az irodalom, a művészet, és társadalom bonyolult kérdéseiről. Ezek a kötetlen és mély érdeklődésen alapuló viták, amelyek ugyanakkor komoly előzetes felkészülést is megkívánnak a hallgatóktól, bizonyára kedvezően mozdítják elő a hallgatók eszmei tisztánlátását igen sok kérdésben. A személyes kapcsolatok feltételezik hallgatóink sokoldalú ismeretét. Vonatkozik ez a követelmény elsősorban az egyes szakcsoportok ismeretére, azon belül pedig egyes hallgatóink alaposabb megismerésére. Csak ha tájékozódtunk hallgatóink tanulmányi, szociális, egészségügyi, kulturális vagy családi problémáiról és nehézségeiről, vagy ha már ismerjük fejlődési irányukat, akkor adhatunk tartalmat és célt a személyes kapcsolatoknak. A megismerés módjai és lehetőségei tanszékenként és tanáronként is változnak aszerint, hogy hány hallgatóval kerültünk az órákon, vagy azon kívül közeli kapcsolatokba. Kislétszámú gyakorlati csoportok esetén lényegesen több lehetőség van arra, hogy tanáraik sokoldalúan ismerjék őket és problémáikat. Amikor egyfelől a hallgatókkal való közvetlen foglalkozás szükséges7. Lásd még: Berencz János: A főiskolán folyó oktatás korszerűsítésének szervezési é> módszeres problémái c. tanulmányát. (F. Okt. Sz. 1962'5. sz.) 88