Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

tékok megfigyelése és beszélgetés, exploráció — a „klinikai módszer" — segítségével próbálta tipizálni a társas magatartás, a szabályokhoz való viszony jellegzetes fejlődési szakaszait. — Gyakoriak voltak továbbá az erkölcsi definíciók készíttetésével, a „képtesztekkel" történő vizsgálatok, újabban a „frustratios tesztek." (Ezek konfliktusos helyzetet, a kudarc-élményt teszik vizsgálat tárgyává, pl. a Rosenzweig, Travis—

Johnston tesztek stb. [Nálunk Békési Gizella foglalkozott a gyermek erkölcsi magatartásának kísérleti vizsgálatával. Békési Gizella: A gyermek erkölcsi fejlődése és az erkölcsiség kísérleti vizsgálata. — Szeged, 1936. — Tud. Egyet. Ped. Léi. Int. Közi. — 9. sz.] Megjegyzendő, hogy a különféle személyiségvizsgálati módszerek alapján — pl. a Moréno-féle szociogramm-modszer, a projektív tesztek [mint pl. a legújabb, svájci „faluépítési teszt" is, vö. Ruth ZÜST: Das Dorfspiel. Bern—Stuttgart, 1963. Hans Huber Verl.] tanulságai alapján próbálkoznak következtetéseket levonni a gyermek erkölcsiségére, erkölcsi értékítéletére és magatartására is.) — Az említett kutatások részletes kritikai feldolgozása a pszichológia, ill. neveléslélektan körébe tartozik, ezért itt csupán utalásszerűén kerültek említésre. A gyermek „erkölcsi szintjének" megállapításához, az egyéni motiváció, az egyéni jellegzetességek finomabb megállapításához és ennek alapján a finomabb egyénítő nevelési eljárásokhoz azonban a gyakorló nevelő számára is hasznos anyagot adhatnak az említett vizsgálatok. Világosan kell azonban látnunk, hogy egyes esetekben bármilyen hasznos tanácsokat is nyerhetünk az erkölcsi magatartás pszichológiai vizsgálatából, a polgári reformpedagógia, a kísérleti pedagógia egészében ezek teljes mértékben a polgári törekvések, az individualista nevelés szolgálatában állnak. ** * Ezzel csupán legfőbb vonásaiban, rövidrefogottan jellemeztük a polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvéseit. Ezek lényegében a polgári individualizmus szolgálatában állnak, de gyermekközpontúságuk, polgári értelemben vett életszerűségük, gyakorlatiasságuk — és nem utolsó sorban a pszichológiai vizsgálatok, kutatások nagymérvű felhasználása kétségkívül korszerűbbé tette a polgári pedagógiai horizontot — különösen a konzervatív pedagógiához viszonyítva. — Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szükséges, hogy — már terjedelmünknél fogva sem törekedhettünk teljességre a reformpedagógiai törekvések erkölcsi nevelési koncepciójának vizsgálatakor. Csupán a leglényegesebb vonások, a szimptomatikus jelleg kidomborítására, kritikájára kellett szorítkoznunk. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a XX. században számos olyan nagyhatású pedagógus, pedagógiai író működött, aki eklektikusán érvényesítette a konzervatív és a reformpedagógiai elveket, szemléletet — nagy hiba lenne merev elválasztást konstruálni a gyakorlatban a konzervatív pedagógia és a reformpedagógia között. Az említett eklektikus szerzők közé sorolható a nagyhatású, nálunk is járt, 71