Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

sokat idézett német nacionalista pedagógus, Georg KERSCHEN­STEINER is. A nevelés irányát, társadalmi-politikai célját tekintve ugyanis Kerschensteiner vitathatatlanul konzervatív-nacionalista ala­pon áll. Az ő „állampolgári nevelése" hangsúlyozza, hogy az ifjúság vesse magát alá minden elismert tekintélynek és küzdjön a „belső el­lenség" (— a forradalmi proletariátus, a munkásosztály) ellen. (Vö. Medinszkij: A nevelés története. Bp. 1951. Közokt. Kiadóváll. 299— 300 1.) E megnyilvánulások vitathatatlanul a konzervatív, reakciós nacionalista pedagógia szólamai. — Másrészt viszont Kerschensteiner „munkaiskolái" koncepciója, gyermeklélektani tájékozódása a reform­pedagógia irányába is mutat. Nem véletlen tehát, hogy Medinszkij idézett neveléstörténetében a polgári reformpedagógiától elkülönítve tárgyalta. Kerschensteiner újabb német méltatói pedagógiájának tárgyias­ságát emelik ki. Ez a kerschensteineri munkaiskola „alaptörvénye" — hangsúlyozta Therese HAGENMAIER 1964-ben. E tárgyias nevelői magatartás gyümölcseként az önkritikus gondolkodás, az akaraterő fejlesztését emelik ki — természetesen a liberális polgári nevelés ér­telmezésében. („Neue Aspekte der Reformpädagogik", fent id. kiadv., 1964., 13—63. 1.) ** * Nem kétséges, hogy liberális, individualista szemléletük lényege­sen különbözik a szocialista pedagógiától. Az is bizonyos azonban, hogy az első világháború után nem a liberális polgári reformpedagógia a szo­cialista pedagógia „főellensége", hanem a reakciós nacionalizmus, so­vinizmus, a fasizmus pedagógiája. Ezért szükséges a reformpedagógiát differenciáltan értékelnünk, egyes tanulságos, becses vonásait elis­mernünk, tapasztalataikat — kellő kritikai alapon — méltányolnunk. — A második világháború után a harcos, konzervatív-ellenes, újító szellemű, szinte „lázadó" színben feltűnő polgári reformpeda­gógia — már a múlté a polgári pedagógiában. A reformpedagógia szá­mos gondolata — elsősorban a gyermeki aktivitás erős hangsúlyozása, érvényesítése — átment a polgári pedagógiai köztudatba, szinte köz­kinccsé lett. Sok tekintetben vegyült, összefonódott a reformpedagó­gia a konzervatív pedagógiával. Ezért manapság már a polgári reform­pedagógia — annak harcos, konzervatív-ellenes értelmében — „tör­ténelmi kategóriává" lett. Jellemző az is, hogy sok esetben a polgári reformpedagógia indi­vidualizmusa a második világháború után harcos, antikommunista jel­szóvá lesz. Pl. Gerhard MÖBUS (Psychagogie u. Päd. des Kommunis­mus", —• Westdeutscher Verl., Köln u. Opladen, 1959. —84. 1.) egyene­sen azzal vádolja Makarenkot, hogy „nem becsüli a személyiséget;" a munkára nevelést pedig — nyilvánvaló elfogultsággal, torzítással önfelejtésként, illúzióként, kompenzációként emlegeti. — Wolfgang KLAFKI a szocialista politechnikai képzést „ideológiai elfogultság­gal" vádolja, melyben a „valódi kritika gátolja a reflexiót". (W. Klafki: 72

Next

/
Thumbnails
Contents