Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

A „kísérleti pedagógia" irányzatához tartozó törekvések méginkább elhanyagolták a cél-szempontokat, a filozófiai és szociológiai vonatkozásokat a pedagógiában, mint a pragmatizmus. A „kísérleti pedagógusok" ugyanis a célok kutatását más területre — a kultúrpolitikára, a „nevelésfilozófiára" utalták át. Ehelyett célul a módszerek kutatását és a pszichológiai, oktatás-, és neveléslélektani kísérletezést tekintették. Gyakorlatilag tehát a pedagógiát a metodikában, vagy méginkább a pedagógiai pszichológiában „oldották fel". Nem foglalkozhatunk ezúttal e koncepció hibáival, tévedéseivel általánosságban. Csupán erkölcsi nevelési felfogásuk — szorosan tárgyunkhoz tartozó — illusztrálására említjük egyik képviselőjüknek, CLAPAREDE-nek álláspontját: „Tulajdonképpeni nevelés"-en a jellem, az akarat, az egyéniség fejlesztését kell érteni — írta Claparéde. („Gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia." — Bp. 1915. Lampel R. kiad. Ford.: Weszely Ödön. — 48—52. old.) A fontos nevelési problémákat a következőkben jelölte meg: melyek a jellem elemei és hogyan lehet uralkodni rajtuk? Melyek a lustaság okai és hogyan küzdhetők le? Mik az akarat feltételei, hogyan erősíthetjük az akaratot? Mi a hazugság lélektani alapja? Hogyan gyógyíthatjuk a félelmet és félénkségét? Milyen a sport hatása az akarat fejlesztésére? Milyen a büntetés pszichológiai hatása? stb. Mint e felsorolásból látható, az erkölcsi nevelés célja, feladatai — teljesen hiányoznak e problematikából és szinte kifejezetten a módszerre irányulnak a kérdésfeltevések. Másrészt, a kérdések jelentős része nem is szorosan pedagógiai, neveléselméleti, hanem inkább fejlődéslélektani, neveléslélektani jellegű. Helyesen hangsúlyozta a továbbiakban Claparéde, hogy a pedagógiában a tapasztalat a döntő, a „hagyományos pedagógia" könynyen dönt az említett kérdésekben a priori, vagy dogmatikus ítéletek alapján. Lényegében hasonló kísérleti, pszichologisztikus beállítottság jellemezte a kísérleti pedagógia más képviselőit is, pl. Thorndike-t, Meumann-t, Lay-t stb. — A „kísérleti pedagógia" koncepciójában hibáztatnunk kell a társadalmi, politikai szempontok, a célszempontok elhanyagolását, az egyoldalúan pszichologisztikus beállítottságot. Másfelől azonban figyelemre érdemes törekvés, hogy a kísérleti pedagógia fellendítette, illetve ösztönözte a gyermek erkölcsi fejlődésének, magatartásának, az erkölcsi fogalmak, ítéletek alkotásának pszichológiai megfigyelésen, kísérletezésen alapuló, tehát bizonyos értelemben realisztikus vizsgálatát. Ilyen szempontból nézve, eredményként könyvelhető el, hogy a gyakorlati nevelés szempontjából sok hasznos tényanyagot gyűjtöttek össze a „kísérleti pedagógusok". — E kutatások sorában említést érdemel PIAGET műve a gyermek erkölcsi ítéletalkotásáról. („Le jugement morale de l'enfant." Paris, 1930. Alcan.) Ebben gyermekjá70