Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

Könnyen észrevehető, hogy a fegyelemnek ez a koncepciója határozottan eltér a konzervatív pedagógia álláspontjától és gyakorlatától. Dewey-nál a fegyelem nem valami külsőségesen, direkt nevelői ráhatással, kényszerrel elért rend. Nem vitás, hogy a Dewey-féle fegyelem nem a „fékezés" vagy „félelem" fegyelme, hanem az iskola életének ritmusából, a tanulók munkatevékenységéből szinte önként adódó rend. Sőt, talán azt is megkockáztathatjuk, hogy az effajta fegyelem közelebb áll a szocialista iskola makarenkói fegyelméhez, mint a hagyományos, konzervatív iskolai fegyelemhez, a merev „drill'

:-hez. Az említett hasonlóság, közelebb állás nem a szocialista iskola és a Dewey-féle pragmatizmus belső, világnézeti és nevelési közelállásából adódik — mert sokkal inkább ellentétről, szembenállásról lehet itt beszélni — hanem annak következménye, hogy a fegyelem technikai alapját alkotó aktivitás, a munka folyamán vannak bizonyos hasonló elemek a reformpedagógusok munkaiskolái és a szocialista munkaiskola között. Annyiban ti., hogy mindkettőben magának a munkafolyamatnak, a technikának megvan a hatása a rendre, fegyelemre. — A fegyelem és a közösség összefüggése, tartalma, viszonya a társadalom életéhez, perspektíváihoz, — világnézeti és politikai alapja, koncepciója azonban lényegében különbözik a pragmatista pedagógusok intézményeiben a szocialista munkaiskoláktól. A Dewey-féle fegyelem nem jelent olyan világnézeti, társadalmi célzatú tudatosságot, mint a Makarenko-féle, hanem a munkafolyamat technikai jellegéből közvetlenül következik. Ez a fajta fegyelem tehát sokkal inkább automatizmus, mint valódi társadalmi tudatosság. — A fegyelem aktív, alkotó, kezdeményező jellegét Dewey — nem emlegeti. E tekintetben is különbözik felfogása az öntudatos és aktív közösségi fegyelemtől, mely — mint közismert — a szocialista törekvéseket jellemzi. — Az eddigiekben Dewey erkölcsi nevelési koncepciójának csupán legjellemzőbb és talán legtanulságosabb vonásait emeltük ki. Egyébként az erkölcs és erkölcsi nevelés céljára, tartalmi vonásaira vonatkozóan elmosódott, eklektikus megállapításokkal találkozunk, amelyek a pragmatista „hasznossági elv"-ből folyóan a polgári társadalomhoz való alkalmazkodást propagálják. — A pragmatista Dewey erkölcsi nevelési koncepciója szinte modellként tekinthető a különféle elnevezések alatt működő polgári munkaiskolák számára. Ezért a különféle „project"-ek alapján működő intézmények, pedagógusok törekvéseit felesleges lenne erkölcsi koncepciójuk szempontjából külön-külön tárgyalni. Legfeljebb annyit említhetünk még meg, hogy teljesen hasonló álláspontra jutott az iskolai nyomda híres kísérletezője, Célestin FREINET is, a fegyelem vonatkozásában. Az iskola új fegyelme, a munka fegyelme, vallotta Freinet is. (C. Freinet: Le journal scolaire. — Edition Rossignole, Montmorillon (Vienne), 1957. 78—79. old.). 69