Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A XX. századi polgári reformpedagógia erkölcsi nevelési törekvései

Dewey erkölcsi nevelési koncepciójában két lényeges mozzanat emelkedik ki: a) Uralkodó szempont nála a „környezethez való alkalmazkodás", a hasznosság, az „életszerűség" elve — az amerikai polgárság sajátos értelmezésében. E követelményeket, elveket manapság is sokat emlegetik a neveléssel kapcsolatban és így ezek jól ismertnek, rokonszenvesnek látszanak. Látnunk kell azonban, hogy a Dewey által sokat emlegetett jelszavak mögött milyen konkrét társadalmi célzat, milyen konkrét tartalom rejtőzik. Milyen környezethez alkalmazkodjék az iskola? Mit jelent az „életszerűség", amire törekedni kell? Koncepcióját szemléletesen magyarázza következő megállapítása: „Az iskola és az üzleti élet között szerves kapcsolatnak kellene fennállni: nem arról van szó, hogy az iskola a gyermeket valamely meghatározott hivatásra készítse elő, hanem arról, hogy a gyermek mindennapi élete és az azt körülvevő kereskedelmi környezet között természetes kapcsolat legyen." (Dewey: Iskola és társadalom. — Magyarul: Bp., 1912. Lampel R. kiad. Ford.: Ozorai Frigyes, — 55. old.). Nyilvánvaló, hogy itt az „üzleti élet", a „kereskedelmi környezet" hangsúlyozása félreérthetetlenül az amerikai polgári társadalom életmódjához, e környezethez való alkalmazkodást, fokozott igazodást sürgeti. Erkölcsi tekintetben ez annyit jelent, hogy a modern iskola igazodjon hozzá minél szolgálatkészebben, minél teljesebben és rugalmasabban az amerikai üzletember, az „átlag-polgár" erkölcsi gyakorlatához, szükségleteihez. Minthogy pedig ehhez az átlagos polgári morálhoz való hozzáigazodás, annak passzív, szolgálatkész, rugalmas átvétele — különösen magasröptű etikai, erkölcsi nevelési elmélkedést az amerikai átlagpolgár számára nem igényelt — nem csodálkozhatunk azon, hogy Dewey annyira felületesen, magától értetődően kezeli az erkölcsi nevelés céljait, feladatait. Olyannyira, amennyire ez az átlag-polgár erkölcsi szükségleteinek nézőpontjából teljesen érthetőnek, indokoltnak látszhatott. b) A fegyelemre vonatkozóan azt tartja Dewey, hogy az iskolai munka megszervezése átalakítja azt. Maga a munkafolyamat másfajta rendet, legyeimet kíván meg, mint a hagyományos iskolában, az osztálytanításban megkívánt rend. (i. m. 76. old.: „A chicagói egyetemmel kapcsolatos elemi iskola 3 éve, 1896—99." c. cikkben.) — Későbbi írásaiban is azt vallotta, hogy a fegyelemnek az iskola életéből kell fakadnia, nem pedig direkt-módon a tanító személyéből, közvetlen intézkedése nyomán. („My Pedagogical Creed" c. tanulmányban, lásd John Dewey: Dictionary of Education. Edited by Ralph B. Winn. Philosophical Library, New York, 1959. — 28. old.). Másutt kifejtette, — a demokrácia és nevelés kapcsolataról írva — hogy a fegyelem hatalmat és parancsolást kíván meg. Uralkodni kell tudni az erőforrások felett abból a célból, hogy a megkezdett tevékenységet eredményesen oldjuk meg. Ezért a fegyelem pozitív, szükséges mozzanat. („Democracy and Education" — L. John Dewey: Dictionary . . . i. m. 28. old. „Discipline" címszó.) 68